Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
vonultak vissza, majd Budapestre kerültek, ahol 1945 januárjában a Kossuth tér mellett egy bérház pincéjében estek orosz fogságba.134 A „Zotmund” V. utászzászlóaljnál kell tárgyalnunk a szegedi 55. utászzászlóalj történetét is, áincly valójában az 1943-1944-es hadrendi felállás szerint az V. árkász tábor mozgósított alakulata volt. Az új hadrend szerint a gyaloghadosztályokba került kétszámjegyű utászzászlóaljakat az árkásztáboroknak kellett felállítaniuk. A korábbi utászzászlóalj és önálló századai pedig hadsereg- és hadtestközvetlen műszaki alakulatok lettek. Az 55. utászzászlóalj a kecskeméti 13. gyaloghadosztály hadrendjébe tartozott. A zászlóalj parancsnoka Mócz-Richter Miklós alezredes volt. Az 1. század parancsnokát Richter Gyula századosnak hívták, a 2. és a 3. század parancsnokának neve ismeretlen. Az 55. utászzászlóaljat 1944. március 28-án mozgósították és április 17-én az 55/1. utászszázadot, 18-án a zászlóaljtörzset és a 2. és 3 utászszázadot indították útba. Galíciában az 1. hadsereg-parancsnokság alárendeltségébe került. A 13. gyaloghadosztály mozgósítása, majd a Kárpátok előterébe történt kiszállítása után 1944. augusztus 12-én besorolt a gyaloghadosztály hadrendjébe. A Hunyadi-állásban a német hadosztály leváltása után az állásrendszer erősítésében működött közre. A rövid ideig tartó szeptemberi állóharcokban már veszteségek érték, majd a 13. gyaloghadosztállyal vonult vissza. A Kárpátokban folyó harcok idején súlyos veszteségek érték, s október végén a gyaloghadosztály felmorzsolódásakor zöme fogságba esett. Megmaradt részei a Hernád völgyébe vonultak vissza, és később itt estek orosz fogságba.135 A szegedi Zotmund V. utászzászlóalj a háború alatt összesen 15 utászszázadot állított fel, amely majd háromezer ember mozgósítását jelentette. Az arcvonalban támadáskor az elsők között voltak, hogy az aknamezők mentesítését elvégezzék, átkelőhelyeket létesítsenek. Visszavonuláskor utolsóként hagyták el az arcvonalat, hogy robbantással, aknák lerakásával az ellenség előretörését megakadályozzák vagy késleltessék. Ha a helyzet úgy kívánta, mint a doni arcvonalon, a tordai csatában vág}' a Kárpátokból történt visszavonuláskor, harcoló alakulatként is kiválóan küzdöttek. Ehhez képest, bár veszteségeik nagyok voltak, sokoldalú és kemény kiképzésüknek köszönhetően a harcokban nem semmisültek meg és felesleges áldozatot nem hoztak, bár zöme a háború végén orosz hadifogságba került. Az új hadrend szerint a Zotmund V. utászzászlóaljhoz tartozott a vegyiharc század is, mint a zászlóalj 4. százada. Mivel 1944 tavaszától az utászzászlóalj századai önállóan kerültek alkalmazásra, a vegyiharc század nem vonult ki a hadműveleti területre. Parancsnoka továbbra is vitéz Deák Gedeon alezredes volt, helyettese 1943-tól Récsey Othmár százados lett. Az 1944 augusztusi mozgósítás után Piliscsabára, a 101. vegyiharc zászlóaljhoz vonták össze a századokat. 1944. december 5-9 között Székesfehérvár-Vértes hegység térségében vetették be a száza134 Uo. és Kcnderesi Sándor továbbszolg. szakaszvez. (Szeged, Kölcsey u. 8.) visszaemlékezése. 135 HL KSZV napló (gyűjtött adatok) Mezei József és Szabados Ernő által gyűjtött adatok. 118
