Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
sózó 16. és 24. gyaloghadosztály, a 2. páncéloshadosztály, az 1. és 2. hegyidandár mielőbb vonuljon előre az arcvonalba, és a német Észak-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoksága alatt csatlakozzanak a Galíciában harcoló VII. magyar hadtesthez.66 A dunántúli seregtesteket és a déli határok veszélyeztetése miatt a dél-alföldi 13. gyaloghadosztályt egyelőre nem mozgósították, már az amúgy is túlterhelt tiszántúli vasútvonalak miatt sem. Március végén kezdetét vette a 2. páncéloshadosztály előrevonása a Kárpátokon túlra és Sztaniszlavba telepítették a VIII. hadtestparancsnokságot is. Április 2-án már Szegedről is jelentős számban hívtak be a hadköteleseket a fent említett seregtestekbe, elsősorban a 2. páncéloshadosztályba illetve később az 1. lovashadosztályba. Mivel a veszteségi lajstrom tanúsága szerint az e seregtestekben harcoló szegediek közül sokan haltak hősi halált, ez indokolja, hogy az 1944 nyári hadműveleteikről kissé bővebben szóljnuk. A sebtében felállt 1. magyar hadsereg 1944. április 17-30. között a Dnyeszter és a Prut folyó között vívta meg első hadműveletét. A német részről követelt támadást a 2. páncéloshadosztály, a 2. hegyi dandár két zászlóaljából alakult ún. Dósa csoport, a 16. gyalog- és a 18. tartalék hadosztály és német „Püchler csoport” kezdte meg, s április 17-én estig elérték Nadvorna, Csernyiev, Ottinia vonalát. A 2. páncéloshadosztály Nadvomán keresztül a Prut völgyébe hatolt előre és a Gyelatyin-Kolomea műúton Sadzavkáig jutott. A seregtest támadása Tlumaciknál április 22-én elakadt és itt súlyos veszteségeket szenvedve átmenetileg védelembe kényszerült. Újabb csapatok felzárkózása után április 25-én eljutott Kolomea előterébe, ahol védelembe vonult. Április 27-30 között kemény ellencsapás érte. Állásait csak az ungvári 24. gyaloghadosztály bevetésével sikerült megtartani. Az arcvonal itt megmerevedett. A sikeres galíciai előnyomulás súlyos veszteségeket okozott a 2. páncéloshadosztálynak. Személyi állományának vesztesége (elesett, eltűnt, megsebesült és fogságba esett) 1944. április 17. és május 13. között 70 tiszt és 1366 főnyi legénység volt. Egy könnyű, 17 közepes harckocsiját, valamint 4 páncélvadászát és 2 páncélgépkocsiját semmisítették meg az ellenséges csapatok. A május 1. - július 22. közötti viszonylagos nyugalom időszakában a 2. páncéloshadosztály Nadvoma- Gyelatin közötti területen helyezkedett el, s mindössze a 3. gépkocsizó lövészezredét vetették be. Az 1. magyar hadsereget a „Hunyadi állás”* * előtt 1944. július 23-án igen erős szovjet támadás érte és Ottininál 8-10 km mélységben áttörték a magyar védelmi vonalakat. A támadás Nadvorna irányában fejlődött ki. A 2. páncéloshadosztály ellentámadása csak késleltette, de felfogni már nem tudta a szovjet előrenyomulást. A gyaloghadosztályok pánikszerű hátraözönlése a „doni rémségekre emlékeztető kép volt!”. Július 25-én Dolinánál szétverték a páncéloshadosztályt is, amelynek 66 Tömöry Jenő: i.m. 12. * A Hunyadi-állást a történelmi határokon kívül, a Magura-Javomik-Sztanimir-Arszyca hegyvonulaton, kb. Zabie-Mikulicsin-Zielona-Turka vonalában kezdték kiépíteni. Az 1. hadseregparancsnokság a szovjet támadást követően, július 27-én intézkedett seregtestjeinek a Hunyadi-állásba való visszavonásáról. 75