Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
részei Rosulnán át Lomnica völgyébe vonultak vissza. A harckocsik zömének elfogyott az üzemanyaga és a legénységgel együtt az ellenség fogságába kerültek. A seregtest maradványai Bolsov irányába vonultak vissza, augusztus 1-jén Iza, Herincse területén gyülekeztek mint hadseregtartalék. Augusztus végén Románia kiugrását követően a 25. gyaloghadosztállyal együtt Erdélybe irányították, ahol a tordai csatában jelentős érdemeket szerzett.67 Az 1. lovashadosztályt nem Galíciába szállították, hanem a Pripjat mocsárvidékén és lengyel területen került alkalmazásra. A seregtestet a magyar katonai vezetés korlátlan felhasználásra bocsátotta a német szárazföldi erők főparancsnokságának rendelkezésére és mindvégig frontalakulatként harcolt az Észak-Ukrajna Hadseregcsoport kötelékében. A lovashadosztályba, mint szegedi alakulatot az 55. légvédelmi tüzérosztályt osztották be, amelynek parancsnoka Fölnagy Miklós alezredes volt. A lovashadosztályt 1944 májusában mozgósították, június 8-án kezdték el kiszállítását és élszállítmánya június 14-én érkezett Luniniec körzetébe. Elsőként 1944. július 3-án vetették be Kleck környékén, ahol egy szovjet gépesített hadosztály támadása érte. A támadás olyan súlyos volt, hogy a hadosztály maradványait a Lan folyóig szorították, ahol újabb támadás érte őket. Szétvert részei csak nehezen tudtak nyugati irányba kitérni és a Miszanka pataknál lévő védőállásokba vonultak hátra. A kiskunhalasi 15. kerékpáros zászlóalj és a szegedi 55. légvédelmi tüzérosztály kezdetben nem vett részt a harcokban. A szétvert erők veszteségei igen súlyosak voltak; a legénység 30 %-a meghalt, eltűnt vagy fogságba esett, az egységeknek összesen 9 lövege maradt, s ebből 4 könnyű tarack lőszer nélkül. A csapatok teljesítő képességük végső határához jutottak, mert 6 napja nem aludtak és 4 napja élelem nélkül voltak. Július 12-ig a veszteség már 57 tiszt, 2463 fő legénység, 3253 ló, és a zentai 1. harckocsizászlóalj 34 közepes és 15 nehéz harckocsiját vesztette el. Az 55. légvédelmi tüzérosztályon kívül egy kisebb szegedi alakulatot, az 1. lovashadosztály kötelékébe került 2. sebesültszállító gépkocsioszlopot az V. gépkocsió vonatosztály állította fel Szegeden. Parancsnoka dr. Tarajossy László tartalékos zászlós volt. Első szakasza 10 db újonnan érkezett francia gyártmányú „Fenomén” gépkocsiból állott, második szakasza sebesültszállításra alig alkalmas behívott személygépkocsikból tevődött össze. Ezen kívül egy javító tehergépkocsi és egy motorkerékpár tartozott az oszlophoz. 1944. június 16-án az V. gépkocsizó vonatosztály gyepüszállásáról, Horgosról indult el és 17-én Szeged-Rókus pályaudvarról szállították ki Ukrajnába. A végszállítmánnyal július 21-én érkezett ki a Luniniectől 18 km-re fekvő Lunin községbe. Ezt követően szinte állandóan menetben volt. A lovashadosztályt ért július 3-i szovjet támadás után a hadosztályvonat is csak szétszórva jutott el a Lan folyón túlra, a Miszanka pataknál lévő védőállások mögé. További sorsa azonos a lovashadosztályéval. 67 HL VKF. 634/hadm.csf..-1944. Csinia János: 218-219., 225., 229. 76
