Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
hadtest csapatrészeivel vonult vissza, de január 28-ig - kijelölt körzetében - Csemyanka városában maradt. Január 19-én a város védelmének parancsnokságát Kassay Albert ezredes, a 10. könnyű tüzérezred parancsnoka vette át, parancsára a városból kivezető utakat tehergépkocsikkal lezárták és éjjel-nappal őrizték. A 153. kerékpáros utászszázad a hadseregparancsnokság műszaki parancsnokának utasítására január 20-27 között aknazár telepítése céljából a Csernyankától 18 km-re északra lévő Volohovkára vonult. A század naplója az alábbiakban így örökítette meg ezt az időszakot: „Egy rövid szerelvénnyel Ohonig vonaton megyünk, s ott lerakjuk a magunkkal hozott két vagon, kb. 6000 db TM-et. (Műszaki zárás során használt ún. műszaki akna, amely különféle hatásra egyaránt reagál és robban.) Éjfél után 2 órakor több munkacsoportra oszolva kezdünk hozzá a zár telepítéséhez. Négy nap - négy éjjel dolgozunk egyfolytában, pihenés nélkül. Az első zár helye az aknák kirakási helyétől kb. 6 km. Ide csak gyalogszerrel kézben tudjuk vinni az aknákat. 4 km mélységben, 3,5 km szélességben tart a zár kiterjedése. A Sztarij-Oszkol felé vezető utat öt helyen zárjuk le. A szomszédos községeket naponként kétszer keresik fel felállított járőreink.” Volohovkai tevékenysége során a szegedi utászszázad egy német harckocsi alakulatot segített át az aknazárakon, s több orosz lovas járőrt semmisített meg. Újabb parancsra január 27-én este visszatért Csernyankára. A várost már részben kiürítették a magyar csapatok, s az orosz tüzérség is erősen lőtte. Szinte úgy kellett visszafoglalnia egy század erejű nehézfegyverekkel is rendelkező orosz csoporttól. Súlyos veszteség árán az ellenséget sikerült megsemmisíteni, és az utász alakulat éjfélre bejutott korábbi körletébe. Január 28-án este gyalogmenetben, tehergépkocsikkal és zsákmányolt szánokkal kezdte meg a visszavonulást. Útközben a fahidakat felrobbantották, műszaki zárakat építettek. Január 30. és február 7. között Korocsa várost a német csapatokkal együtt védte. A nagy hidegben nehézfegyvereik továbbra sem működtek, ezért, ahogy a század naplójában is olvasható: „ugyancsak használjuk kézi-gránátjainkat!”. Február 7-én Pásztor István őrnagy irányításával sikerült a városból kitörniük és Alekszejevka. Bjelgorod (február 8.) Ruszkoje (február 10 ), Ahtyirka (február 13.), Sinkiv (február 16.) irányában vonultak vissza. Február 20-án értek Romniba (Kurszktól délre), a 2. magyar hadsereg tervezett átszervezési területén belül a részükre kijelölt helyre. Veszteségük 88 fő volt: 3 tiszt, 85 fő legénység és 10 szán. Mintegy 83 főre csökkent így az utászszázad létszáma, s ez a jól szervezett és irányított visszavonulásnak volt köszönhető.41 A 105. gépkocsizó vonatcsoport parancsnokság ugyancsak Szegeden megalakult hadseregközvetlen szerv volt. A Tisza menti városból azonban csak a vezetési törzset mozgósították, a parancsnokságot magát a miskolci VII. hadtest területén 1 HL A 2. m. hadsereg iratai 17. fasc. A m. kir. 153. utászszázad Naplótöredék. - Szabó Péter: Don- kanyar 229., Mezei József által gyűjtött adatok és dokumentumok 54
