Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Dokumentumok, visszaemlékezések
kocsival elindítottam őket Rosohac-ra a felváltandó német ezred parancsnokságához - azzal a szorongó érzéssel, hogy jó ideig nem fogunk találkozni velük. A 9./III. zászlóalj feladatát pedig a 9.H. zászlóalj vette át.” Aug. 24-én :”Reggel 8-kor indulunk hárman: Amdt altábornagy, Hankovszky Gyula vezérőrnagy és én a Paraszka 1271 magassági pontra, amely a 9./I. zászlóalj leendő védőszakaszának jobb szárnya lesz. (Közte és a 7./I. zászlóalj közt a 7.Hl. zászlóalj fog védeni.) A „Schwimmwagen”-nel megyünk Korostow-on keresztül a kisvasút Granow nevű végállomásáig, - gyalázatos úton. Ez egyben a kisvasút átrakó állomása is, a „Granow ellátó támpont”, amely tele van javító műhelyekkel és raktárakkal az erdőben szétszórva. Innen az anyagot országos járművek szállítják, mi pedig a Schwimmwagennel folytatjuk utunkat a lassan emelkedő erdős oldalháton egészen a meredek aljáig, ami kb. 750-800 m. magasságban lehet és talán 1200-1500 m-nyire dél-délnyugatra a Paraska kúptól. Itt egy újabb „Átrakó állomás” van, - a kocsikról a málhásállat lépcsőkre, amit - persze német felügyelet mellett nem szláv fajú hadifoglyok (mongol-török fajta népség) tartanak üzemben. Ezt a társaságot - tudniillik a „panye” lovakat - átvesszük a németektől a mi jó lovaink ellenében. Nem jó üzlet, de nem válogathatunk. Mi is átültünk a már készenlétben tartott hátaslovakra és lépegettünk a kanyargó ösvényen egészen egy lejtőkúpig, ahol egy gyalogsági ágyú tüzelő állása volt. (7 cm. kaliber, 375 kg súly, komoly löveg!) Itt jelentkezett a német zászlóalj és századparancsnok, továbbá a 9.H. zászlóaljunk tájékozódó közegei is. Innen kb. 70 m magasságkülönbség legyúrása után a zászlóalj parancsnokságát értük el, amely a lejtőkúp magasabb részén van. Innen a még vagy 100 m-rel magasabban lévő „Emmy” támpontba másztunk fel - a Paraska-ra. Az innen elénk tárult panoráma megérte a fáradságot! Látni a hadosztály egész föellenállási vonalát a Zelemionka 1177 magassági ponttól - amely a hadosztály jobbszámyán, az Opor völgytől keletre van, egészen a hadosztály balszárnyáig. A 2 szárny erdős, a középső részen a kúpok szabadon emelkednek ki. Az ellenség felé eső völgyek erdővel fedettek, beláthatatlanok, imitt-amott tisztásokkal. A balszárny felé látni lehet a Serocki 1184 és a Viduska 1126 magassági pontú kúpokkal kiemelkedő gerincet, - amely állásunk természetes folytatása lenne északnyugat felé, de amely már az oroszoktól is látható - s innen jól belátják fő ellenállási vonalunkat. Maga az „Emmy” támpont igen jó helyen van! Az ellenség felé, meredeken, szinte várszerűen esik, ámbár az előterep csak 100 m-ig csupasz, azontúl betekint- hetetlen erdő. Kevés munkával erős támponttá lenne kiépíthető, de így csak egy gyorsakadály védi. Kiépítve is csupán a 2 figyelő állása van. A megszálló erő - ottlétünk alatt - legfeljebb 15-20 ember volt. Az orosznak igen könnyű dolga van! Tudja, hogy semmi német vagy magyar támadástól tartania nem kell, s ezért erejét mindig kockázat nélkül összevonhatja ott, ahol 2 év óta tartó támadását folytatni akaija! Az arcvonal többi részén csak láthatatlan járőrei dolgoznak, amelyek a sunyi - de eredményes - szláv jellemnek megfelelően, órákig állnak lesben valami német támpont környékén, ahonnan azután orv-vadász módon lelőnek vagy egy 474
