Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)

Dokumentumok, visszaemlékezések

összekötő járőrt, egy ellenőrzésre menő tisztet, vagy mint itt tegnap történt, egy fedetlenül mozgó katonát.” Ezalatt a 9./L, 3 9./II. zászlóaljak, valamint a 7./II. zászlóalj és a négy tüzér­osztály is végrehajtották a felváltásokat. ( Az egész tüzérség az Orawa patak völ­gyében van, s ahhoz nyugatra csatlakozva Korostow környékén. Ez - a benne vezető kisvasúttal a hadosztály ellátásának kereszt tengelye is!) A 7./III. zászlóalj mint hadosztály tartalék ugyanide került. Aug. 27.: „A tüzérek után a 9. ezred parancsnokához mentünk. Szász ezredes jelentette, hogy egy éjjel előreküldött felderítő járőre oroszokkal ütközött össze - 2 halott. Az egyik támpontban - szintén az I. zászlóaljnál orosz leselkedők 2 embert megsebesítettek és elhurcoltak! A 9./III. zászlóaljnak (101. német hadosztálynál) saját tüzérségi tűztől 1 szakaszvezető hősi halottja és 2 tiszt sebesültje van. A Korostow-i útelágazásnál 1 légvédelmi tüzér hősi halott, visszahulló szilánktól.-” Aug. 29-én: „A 9. gyalogezred első vonalátjártam végig. A durvább hibákat a helyszínen kijavítottam, a berendezkedésre és a magatartásra szóbeli kiegészítéseket adtam. Az I. zászlóaljnál nagyobb hibát nem is találtam. A 39.Hl. zászlóaljnál úgy láttam, hogy Pátkay-Lipták őrnagy is megállja a he­lyét. Jelentette, hogy a zászlóalj védőállásának közepén lévő „Fulda” támpontot az oroszok egész éjjel kézigránátozták és géppisztolyozták, de az emberek megállták helyüket. Ki is mentem hozzájuk iziben, hogy megnézzem és megdicsérjem őket. A támpont parancsnoka: Annus zászlós azt jelentette, hogy az oroszok egész éjjel „körülrajongták” őket. 10-15 m-ről dobáltak kézigránátokat, de betömi nem mer­tek. Reggel azután eltakarodtak. Ebből azt következtettem, hogy csak egy felderítő járőrről lehetett szó, amely védelmünk helyét és szívósságát próbálgatta. Mivel azonban nagyobb erő is jöhet - Annusnak elrendeltem, hogy a már a támpontban lévő dróttal - kézigránát távolságra, a szerencsére már beásott figyelőktől drótozzák körbe magukat még ma! A támpont közepén lévő foldbeásott és gallyakkal befedett parancsnoki óvóhelyet is megnézve, az embereket is megdicsértem, kifejezve ama reményemet, hogy ma éjjel is ki fognak tartani. (A drót emeli a biztonságérzetet.) Kézigránátokat ígértem és kértem Annus embereinek, az ezredparancsnokságnál pedig megbeszéltem az utánszállítási vonal részleges áthelyezését, mert az most egy darabon a főellenállási vonal előtt halad.” Szept. 9-én: „Erős a lehűlés - ami a közelgő telet juttatja eszünkbe - és sűrű a köd, ami ugyan fokozott éberséget követel, de lehetetlenné teszi észrevenni az orosz repülőket, amik most már éjjel-nappal zavartalanul működhetnek. A 9. ezred tegnapi járőrfelderítése semmi eredményt nem hozott! Foglyot nem ejtettek de három emberünk megsebesült. Sajnos itt is úgy vagyunk, mint Bácská­ban voltunk a partizánokkal. Akár a mi embereink mozogtak, akár lesben álltak, mindig a mi embereinket lepték meg, s mire magukhoz tértek, a partizánok már nem voltak sehol. Az alföldi magyar (s az egész csonka Haza az!) fél az erdőtől és a sötétségtől s ezért egyiknek előnyeit sem tudja hasznára fordítani. Ezen csak sok­szoros éjjeli gyakorlattal lehetett volna segíteni. De túl kényelmesek voltunk s ezért most vérrel fizetünk! 475

Next

/
Oldalképek
Tartalom