Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
érdekű munkaszolgálatos zászlóalj V/2. és V/4. számú századait, amelyek Hódmezővásárhelyre érkeztek be. Állományukban igen nagy számban találunk szegedieket, az első szegedi munkaszolgálatos áldozat is ekkor esett el. Szinte az utolsók között, november 24-én a. szegedi 16 kerékpáros zászlóalj, november 26-án pedig a 15. kerékpáros zászlóalj is átadta megszállási területét a hadműveleti területre újonnan kiérkezett II. és a VII. kerékpáros zászlóaljnak. A gyorshadtest kivonása közben 1941 októberétől négy megszálló 105., 108., 121., 124.gyalogdandár került ki a megszállt ukrajnai területekre. Az új seregtestek kiküldése a magyar és német politikai és katonai vezetés 1941. szeptember 7-10. közötti tárgyalása során dőlt el. A 121. gyalogdandár, melybe a hódmezővásárhelyi 39/III. zászlóalj is besorolást nyert, október 1-jén érte el a menetkészültséget, és október 2-án indult ki részben vasúton, részben gyalogmenetben Ukrajnába a Kárpát csoport felváltására. A legjelentősebb szegedi vonatkozású megszálló alakulat a 39/III. zászlóalj volt, mely a 121. gyalogdandár 37. gyalogezredének kötelékében került ki 1941 októberében Ukrajnába. A hódmezővásárhelyi felállítású alakulatban sok szegedi honvéd teljesített szolgálatot. A 121. gyalogdandárbeli 9/III. zászlóalj Vinyicán és közvetlen környékén látott el megszállási és vasútőrzési feladatokat. Dandárközvetlenként a kisebb szegedi alegységek is itt helyezkedtek el, mint például az V/2. ellátóoszlop (ellő.), az V. élelmezőoszlop (élmo.), a 105. betegellátó állomás, V/2. tábori kórház és a 105. híradószázad. Jelentős szegedi alakulatnak számított még itt, az 55. légvédelmi tüzérosztály is, amelynek parancsnoki tisztét Fölnagy Miklós alezredes látta el. Ezeket az alegységeket 1942 decemberében közvetlenül a Heeresgruppe Mitte alárendeltségében találjuk. A megszállói tevékenység 1941-ben, különösen Vinyica körzetében ekkor még nem jelentett megoldhatatlan feladatot. A partizánmozgalom későbbi kibontakozása azonban már új helyzetet jelentett. A németek 1941 novemberi Moszkva alatti veresége változást hozott az egész keleti arcvonalon. A partizánmozgalom szinte jeladásszerűen lángolt fel. A németek ugyanekkor jelentős átcsoportosítást hajtottak végre, ezért új és nagy területeket adtak át a magyar megszálló alakulatoknak. Saját megszálló csapataikat pedig előre vonták arcvonaluk megerősítésére. A magyar megszálló dandárok még el sem foglalták kijelölt megszállási területeiket, a moszkvai vereség hatására máris módosították körzeteiket. A német hadvezetés a Honvéd Vezérkari főnökénél (Vkf.) elérte egy újabb, 102. megszálló dandár kiküldését is, amelyet most már a heves partizánmozgalom is indokolt. Az öt dandárból csak három maradt a korábban megszállt területen. Kettőt Kijevtől északra és keletre irányított a német Dél Hadseregcsoport parancsnokság, nagyobbrészt a 454. Sicherung (megszálló) Division helyére. Az öt dandárból három már a Dnyepertől keletre helyezkedett el. A kapcsolattartás szinte lehetetlenné vált közöttük, ezért 1942. január 17-én a megszálló parancsnokság Vinyicáról Kijevbe települt át. 36
