Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A két gyalogdandár újabb előrevonása miatt a hatalmas területen széthúzott csapatok felett a megszálló csoport parancsnokság már nem tudott a vezetés feladatával megbirkózni, ezért Budapestről elrendelték a csoport kettéosztását. így jött létre 1942. február 6-én a „Keleti” (Kijev) és a „Nyugati” (Vinyica) Megszálló Csoport parancsnoksága, de Olgyay Károly vezérőrnagy, a Keleti Csoport parancsnoka Kijevben, a Nyugati Csoport felett is megtartotta elöljáró parancsnoki jogkörét.26 A magyar dandárok 1941 novembere - 1942 márciusa között lehetetlen körülmények között foglalták el a menet közben is többször változtatott megszállási körzeteiket. Berdicsev óriási vasúti csomópontjáig úgy-ahogy még vasúti szállítással eljutottak, tovább azonban a vasútvonalak telítettsége és gyakori rongálása miatt zömmel gyalog kellett Galíciából a kijelölt körzeteikbe eljutniuk. Egyes csapatok 1941/42 telén, 25^13 fokos hidegben, hóviharokban, öt hónap alatt 1400 km-t is megtettek. Az öt dandárból 1941 decemberében, az utolsónak kiküldött 102. gyalogdandár rendelkezett legkisebb létszámmal, s személyi állományának 30 %-a kiképzetten román újoncokból állt. Kisebb kiszolgáló alegységekkel, s nehézfegyverekkel sem látták el. Ezért Vinyicáról a 121. gyalogdandárból az összes kisebb szegedi alegységet dandárközvetlenként ide csoportosították át. így a V/2. ellátóoszlop, az V. élelmezőoszlop, a 105. betegellátó állomás és a 105. híradószázad is a 102. gyalogdandár állományába került. A 105. betegellátó állomás (néhol egészségügyi oszlop) tevékenységét ismerjük a legjobban. Személyi állományát tartalékosokból állították össze, tapasztalt orvosokból, részben tapasztalt legénységből, akik között szép számmal találunk - főként a fogathajtóknál - nemzetiségieket is. A korábban már kétszer mozgósított betegellátó állomást a szegedi 5. helyőrségi kórházban szerelték fel. Az 1941 őszi mozgósításkor is innen indult az arcvonal mögötti területekre. Berdicsevben csatlakozott hozzájuk a Vinyicáról átirányított vonat része és a 102. gyalogdandár, majd 1942. februártól könnyű hadosztály (parancsnoka Bogányi Károly vezérőrnagy, majd 1942 júliusától Dépold Miklós vezérőrnagy, vezérkari főnöke vitéz Rády- Péntek Artúr vezérkari százados) zöme is. A szegedi alakulatot az arcvonal mögött a 102. gyalogdandár vonatalakulatai (osztályparancsnoka Abafíy Kornél főhadnagy) közé osztották be. Az egészségügyi alakulathoz 10 orvos tartozott, kimenő parancsnoka dr. Boskó József tartalékos orvos százados, első tisztje dr. Egyed Miklós, fiatal szegedi tartalékos orvos főhadnagy volt. A gyűjtőtábor parancsnoki tisztét dr. Dobos Gyula tartalékos hadnagy látta el. A 102. gyalogdandár vonatosztálya 1941 decembere - 1942 májusa között, Berdicsev-Kijev-Nyezsin-Lokot útvonalon haladt előre, útközben többször hetekre is megállásra kényszerült. A mínusz 30-40 fokos kemény orosz tél és a heves partizánakciók miatt majd fél évbe telt, míg eljutott a kijelölt célállomásra, Lokotba. Itt a hadosztály-parancsnokság egy volt orosz tiszti üdülőbe települt (más visszaemlékezés szerint pártfőiskolán), amelyhez szépen gondozott nagy park is tartozott. Csima János 108-114. 37
