Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
megtorlásokat a csendőrség végezte. A Sajkás-vidék megtisztítása után Óbecsén ugyanezt látták el.22 A másik tisztogató csoport parancsnoka Grassy József vezérkari ezredes, a zombori 15. gyalogdandár parancsnoka volt. Alárendeltségébe tartozott a 20/1. és a 20/11. zászlóalj, a szegedi V. árkásztábor, az V. utászzászlóalj és 400 helybéli csendőr is. A Grassy-csoport hajtotta végre az újvidéki razziát, s Szenttamás és környékének átfésülését. A Grassy és Deák karhatalmi csoportok 1942. január 30-án beszüntették működésüket, és a karhatalomra igénybe vett alakulatok február 5-én bevonultak helyőrségeikbe. A partizánmozgalom csak átmenetileg esett vissza, 1942 novemberétől újra gyakoribbak lettek a romboló és szabotázs cselekmények. A partizántámadások elhárítására egyre több katonai erőt kellett kihelyezni, és az objektumok, közutak, vasutak védelmére őrezredeket hoztak létre. Az V. hadtest az 5. őrezredet állította fel Újvidéken, amelynek alárendeltségébe tartozott jelentős erőt képezve a 9/1. zászlóalj is. A szegedi zászlóalj ez időben Palánkán állomásozott. Csakhamar ez is kevésnek bizonyult és még 1942 decemberében átszervezték a karhatalmat. Egész Bácskában kettő ezred erejű csoport került kihelyezésre és szervezetileg is beillesztették az 1942 júliusában létrehozott egységes vezetésbe. Ennek irányítója Platthy Pál vezérőrnagy lett, aki előbb a zombori 15. gyalogdandár parancsnokaként, majd mint altábornagy az V. hadtest parancsnokaként koordinálta a csendőri, rendőri és polgári közigazgatási tevékenységet. A két ezred erejű csoportosítás szervezeti felállásában a 5. őrezredhez az 5/III. zászlóalj (Szenttamáson) és a 9/1. zászlóalj tartozott. A zombori 20/1. zászlóalj, a 20/11. és a III. zászlóaljból alakított egy-egy megerősített karhatalmi század, a 16. határvadász zászlóalj, az V. karpaszományos és a II. folyamzár zászlóalj, az újvidéki csendőrjárőrképző tanfolyam, valamint a rendőrújonc iskola személyi állománya pedig önálló egységenként került kihelyezésre, főként a dél-bácskai járások területi székhelyeire. A katonaság azonban nem vehetett részt közvetlen akciókban, csak biztosító szolgálatot láthatott el. Házkutatást, motozást, letartóztatást a razziák alatt is csak a csendőrség végezhetett. 1943-ban a magyar katonai vezetés újabb erőfeszítéseket tett, hogy ne ismétlődhessenek meg az újvidéki és Sajkás-vidéki partizán támadások. Ennek megfelelően Óbecse és környékére helyezték át a 9/1. zászlóaljat, egy önálló utászszázadot és a szegedi 14. tüzérosztályt, amely addig Csurogon állomásozott. A két utóbbi egység nem tartozott a karhatalmi erők közé, de puszta jelenlétük is visszatartó erőként hatott. A partizántevékenység a gyors ütemben végrehajtott határerődítési munkák ellenére sem csökkent, de az újabb nagyobb konfliktust valóban sikerült elkerülni. Ez jó hátteret adott a Kállay-kormány azon politikai törekvéséhez, hogy egyéb politikai gesztusokkal együtt sikerüljön megbékíteni a bácskai délszlávokat és hosszabb távon megnyerni vallási és polgári köreiket.23 22 Sajti Enikő: 152-158. és Gunda Miklós u.o. 23 Csima János 68-71. és A. Sajti Enikő i.m. 190-191. 33
