Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
döntés aláírása után szeptember 1-jén több szegedi mozgósított és felvonult főként kisegítő alakulatot azonnal leszereltek. Az akció előkészületeiben és a bevonulásban két századával részt vett a „Zotmund” V. utászzászlóalj is. A magyar-román határon lerakott aknazár kiépítésének veszélyes feladatát 1941. augusztus 25-26-án végezték el. Ebben az akcióban Makó vonalában a 2. század, Gyula körzetében az 1. század tevékenykedett. Nagylaknál Körmöczy Alajos őrvezető aknarobbanás következtében olyan súlyosan sebesült, hogy augusztus 26-án a makói kórházban meghalt. Gyulánál ugyanakkor egy felrobbant akna széttépte Faddi A. Lajos őrvezetőt, akit a helyszínen temettek el. Mindketten szegedi lakosok voltak, egyszersmind a város első hősi halottai. Az utászzászlóalj Gyulánál kelt át a határon és gyalogmenetben a Királyhágón át vonult Kolozsvárra, biztosítva a magyar csapatok városba történő bevonulását. Ezt követően a kolozsvári IX. hadtest alakulatainak megalakulásig a VI. hadtestparancsnokság alárendeltségében Nagyváradon az V. utászzászlóalj parancsnoksága és az 1. század, Nagyszalontán pedig az V/2. század tevékenykedett. Észak-Erdély és Székelyföld területének megszállásában részt vett egy másik Szegeden felállított utászalakulat is, a 153. kerékpáros utászszázad. A szegedi vegyiharc századdal 1940 szeptember és november folyamán a 101. gépkocsizó vegyiharc zászlóalj alárendeltségében Éradony helység körzetében - több utászalosztállyal együtt - a román erődök hatástalanításában, lebontásában működtek közre. Állományukba századonként 6 tiszt és 135 főnyi legénység tartozott. A századok 1940 november végén tértek vissza Szegedre. A szegedi 17. és 18. határvadász zászlóalj az utászokhoz hasonlóan részt vett a nagyváradi és kolozsvári bevonuláson. Mivel Kolozsvárt csak egyetlen útvonalon, a Királyhágón át lehetett megközelíteni, itt annyira összetorlódtak a csapatok, hogy az utolsó napon már négy oszlopban vonultak. A 17. határvadász zászlóalj 50 kilométert tett meg, amely nem akármilyen teljesítménynek számított. Egy visszaemlékező szerint a tisztek szinte irigykedve hallgatták a rádióból, hogy a szegedi határvadászok, az utászzászlóalj és az V. hadtestből kiemelt szomszédos 18. gyalogdandár hogyan nyomult előre a Sebes-Körös völgyében és vonult be nagy ünneplés közepette szeptember 6-án Nagyváradra, majd szeptember 11-én Kolozsvárra, ahová Horthy Miklós is ünnepélyesen bevonult. Horthy Miklós kormányzó szeptember 11-i kolozsvári bevonulását a stratégiai fontosságú és nagyon közeli Feleki-Tető irányába a 17. határvadász zászlóalj biztosította. Ez a hegy 730 méter magasan emelkedik a város fölé és a tetőnyerge a bécsi döntés alapján a románok birtokában maradt. Az V. utászzászlóalj novemberben továbbvonult Székelyföldre és a Békás szorost biztosította, ahonnan csak 1941 elején tért vissza Szegedre. A 17. és 18. határvadász zászlóaljak Erdélyben maradtak. A 17. Bánfihunyad területén határvédelmi feladatot látott el. Novemberben a 18. határvadász zászlóaljjal együtt bevonultak Nagyváradra, ahol a makói 30. határvadász zászlóaljjal kiegészülve az addig rejtett határvadász ezredből a nagyváradi 25. gyalogezredet állították fel. A nagyvá29
