Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
való igazodást is jelentett. 1940 nyarára Magyarország felkészült egy esetleges háborús helyzetre.18 A kárpátaljai hadjárat után a magyar politikai és katonai vezetés a sikeres revízió folytatása érdekében több ízben kereste az alkalmat Románia magyarlakta területeinek visszaszerzésére. 1940 tavaszán már szinte mindennaposak voltak a magyar-román határincidensek. Május elején a Wehrmacht hadseregei megkezdték Nyugat-Európa lerohanását. Közép- és Kelet-Európa térségében is új lehetőségek kínálkoztak. A második román mozgósítás és erdélyi csapatösszevonások után a magyar kormány május 10-én a szegedi V. és a debreceni VI. hadtest, valamint a két gyorsdandár hadilétszámra emelését határozta el, majd hetekkel később már a teljes magyar honvédséget is mozgósította. A magyar kormány addigra minden hadrendi alakulatot felállított és a két állam háborús konfliktusával számolt. Három magyar hadsereg hadilétszámra feltöltve, mintegy 300 ezer fővel 1940. augusztus 23-án már felvonult a határra és támadó hadműveletre készen állott. A szegedi V. hadtest, szervezetszerű seregtestein kívül, 4 határvadász zászlóalj erősítéssel a 2. hadseregbe sorolt be, amelynek parancsnoka Jány Gusztáv altábornagy volt. A hadsereg feladata az volt, hogy a hadműveletek során a fő erők, az 1. és 3. hadsereg támadását jobbról fedezze, és a Fehér-Köröstől délre a teljes határ- szakaszt biztosítsa. Az V. hadtest Orosháza-Tótkomlós térségében helyezkedett el, parancsnoksága Orosházán volt. A szegedi 14. gyalogdandár augusztus 24-én Tót- komlós-Békéssámson körzetéből Makóra megtévesztő menetet hajtott végre, s onnan 25-26-án menetelt vissza eredeti állomáshelyére. Makó-Kübekháza hármas határig a 9. gyalogezred II. illetve a 39. ikerezred csongrádi zászlóalja helyezkedett el. A 14. gyalogdandár ekkor a 9. gyalogezredből és 39. ikerezredéből a 14. tüzérezredből, egy híradószázadból, egy légvédelmi gépágyús ütegből, s a dandárvonatból állott. A támadás idejére hetedik zászlóaljként a Makón lévő 30. határvadász zászlóalj is a dandárparancsnokság alárendeltségébe került. A támadást augusztus 28-án a kora hajnali órákra tűzték ki, és 27-én éjjel a csapatok elfoglalták készenléti helyeiket. Felvonulási körzetükből a polgári lakosságot hátrább telepítették. Még az éjszaka azonban visszavonták a kitelepítési parancsot, mert a bécsi tárgyalások megkezdődtek. Augusztus 30-án a második bécsi döntés Észak-Erdélyt és Székelyföldet Magyarországnak, Dél-Erdélyt Romániának ítélte. Az erdélyi bevonulásban a Szegeden állomásozó nagyobb alakulatok már nem vettek részt, feladatuk az volt, hogy a Fekete-Körös és Szeged közötti határszakaszt védjék, a bevonulást biztosítsák. A 14. gyalogdandár 9. gyalogezred I. és II. zászlóaljai és a 14. tüzérezred I. és II. osztályai Tótkomlóson, a 9/III. zászlóalj Békéssámsonban, a 39. gyalogezred I-II-III. zászlóalja és a 14. tüzérezred hat ütege Magyarbánhegyes, Nagybánhegyes és Mezőkovácsháza helységekben helyezkedett el. A második bécsi 18 HL lásd 6. sz. jegyzet - CSML Szeged város Föispáni OM. biz. ir. 7-8/1939, 9-14/1940. sz. (A továbbiakban: Szefi OM. ir.) 28
