Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
A honvédség átszervezésének két éve, az 1938-1940 közötti más seregtestekhez viszonyítva békés időszaknak számított a szegedi alakulatok számára. Inkább az átszervezések kötötték le erejüket. Feszített ütemben folyt a kiképzés: az összes tartalékost és póttartalékost rendkívüli fegyvergyakorlatra hívták be, a 30 napos fegyvergyakorlatnál többször volt ismételt visszatartás. A repülőtéren megindult az ejtőernyős kiképzés, amelyhez az első évet befejezett ténylegesek között válogattak. A visszacsatolt területek nagy számú katonaköteles legénységét 1939. augusztus 14- 30 között fegyvergyakorlatra, átképzésre hívták be. Katonai elszállásolásra Szegeden az iskolákat is igénybe vették, ezért az iskolák tatarozása elhúzódott vagy elmaradt. A feszített ütemű kiképzés és átképzés indokolttá tette, hogy a tartósan szabadságolt tiszteket újból tényleges szolgálat folytatására hívták be. A Tanácsköztársaság idején szerepet vállalt tisztek közül azzal, hogy a 20 év letelt, többeket igazoltak. A karpaszományosok, tartalékos tisztek és orvosok előléptetése szinte sorozatban történt. Ezzel párhuzamosan megszigorították az egyre szaporodó katonai körletek védelmét, az ide irányuló futárposta-küldemények tartalmi és formai követelményét újra fogalmazták, a fútáijáratok útvonalát átszervezték. 1939 őszétől nemcsak a tartalékos tiszti, altiszti tanfolyamra jelentkezőket, hanem még a legénységet is priorálták, és egyénenként priuszlapot állítottak ki a részükre. Mindez a honvédség belső védelmét szolgálta. A szervezeti intézkedések is a háborús felkészülést jelezték. A szegedi állomásparancsnokság mellett és annak irányításával járási parancsnokságok álltak fel. Ezzel együtt az országmozgósítási (OM.) hivatal feladatai is növekedtek, 1939. október 1-jétől új munkaerőket állítottak be főként a népmozgalmi nyilvántartás pontos vezetése, és a rendkívül felszaporodott felmentések ügyintézésére. A belügyminiszter 1940. január 30-i rendelete pedig először részletezte az OM. feladatait háború vagy háborús veszély esetére. A közhivatalok, közintézmények és közüzemek működőképességének fenntartása végett rögzítette a meghagyások általános elveit. Ebben pontos tervek készítésére kötelezte az OM. kormánybiztosságot és a közhivatalok vezetőit, hogy nyugdíjasok visszahelyezésével, honvédelmi munkára kötelezéssel a szakigazgatás pótlását hogyan oldják meg. A leventeintézmények adatnyilvántartását is bővítették és pontosították az I-IV. leventekorosztály kiképzésének menetét, majd 1939. november 17-én a leventeköteles kort a 12-13 éves középiskolai tanulókra is kiterjesztették. A honvédelmi minisztérium 1939. június 9-i rendelete intézkedett a tartalékélelmiszerek képzéséről és folyamatos tárolásáról. Ehhez az OM. a mezőgazdasági termelők meghagyására vonatkozóan több eligazítást is kapott, így 1940-re honvédelmi célokra jelentős tartalékot sikerült felhalmozni. Egyelőre a lakossági fogyasztást még nem korlátozták, de 1940. január 1-jén a gépjárműveknél bevezették a benzinjegyet (motalkó-jegyet). Az alapmennyiségen túli közcélú igénylést csak a miniszter engedélyezte. Ugyanakkor a katonai tehergépkocsikra felszerelték az irányjelzőt, és 1940 tavaszán bevezették a ,jobbra hajts!” közlekedési szabályt, amely megfelelt az európai normáknak és a várható koalíciós háború feltételeihez 27
