Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
testvérek is voltak. Az elhurcolt polgári személyek sorsa volt a legtragikusabb, mert a munkatáborokban az áldatlan körülmények mellett sokszor a családokat is szétszakították. A hadifoglyok hazaszállítása nem az ígéret szerint a békeszerződés előtt, hanem csak utána indult meg és 1950-ig tartott, de még az ötvenes évek közepéig sokan jöttek haza. Visszaemlékezés szerint az utolsó hadifogoly „málenkij robotra" elhurcolt polgári személy volt, aki 1962-ben jött haza Szegedre. Számára a kicsi robot majd 20 évig tartott.1“ A nyugati, amerikai, angol és francia fogságba került szegediek számáról konkrét adatunk nincs. Az országos helyzetet és a városból elmenekült családokat figyelembe véve ezek száma - beleértve a családtagokat is - kb. annyi volt, mint a szovjet fogságban lévőké. így összesen mintegy 6-7 ezer főre tehető a fogságba esett szegediek száma. A nyugati fogságból viszont 1945 nyarától a békekötésig - kivéve a kint maradni szándékozókat - mindenki hazajöhetett. Az viszont gyakran előfordult, hogy nem szervezetten, vagy nyugati katonai kísérő nélkül jövő hadifoglyok újból, most már szovjet fogságba kerültek és a Szovjetunióba kötöttek ki. A doni katasztrófa után a hadifoglyok körében volt a legnagyobb az emberveszteség, mintegy 639 fő, amelyből 454 a katona és elhurcolt polgári személy és 185 a munkaszolgálatos. Ebből alig pár fő a nyugati hadifogolytáborokban meghalt katona és levente, a többi a Szovjetunióban esett áldozatul. Az is döbbenetes, hogy a halotti anyakönyvi bejegyzések alapján többen - húszon- és harminc évesek - vég- elgyengülésben haltak meg, bizonyára a járványok és az alultápláltság miatt. Az összes katonai áldozat száma 2048 fő. Ebből 76 a tiszt (3 alezredes, 3 őrnagy, 6 százados, 26 főhadnagy, 16 hadnagy, 2 alhadnagy és 16 zászlós), 32 a tiszthelyettes (4 főtörzsőrmester, 2 törzsőrmester, 2 hadapród őrmester és 24 őrmester), 178 a tisztes (49 szakaszvezető, 57 tizedes, 72 őrvezető), 1391 a honvéd és végül 371 a munkaszolgálatos. A levente áldozatok száma 23 fő. A polgári halottak száma 2657 fő. Ebben szerepel a szegedi bombázások mintegy 148 áldozata, továbbá a Nagy-Szegedért folyó harcok 60-80 polgári halottja. A legtöbb áldozat a szegedi zsidóság tragédiájához kapcsolódik, amely a német megszállás utáni internálással, gettózással és deportálással van összefüggésben. Számuk eléri a 2200-2250 körülit. A többiek az ország különböző helyein, főként Budapesten bombatámadás vagy harccselekmény következtében haltak meg. Meg kell említenünk, s ezt anyaggyűjtésünk tapasztalatai is megerősítik, hogy a név szerint felsoroltak nem adnak pontos számot a hősi halottakról és áldozatokról. Országos tapasztalat alapján is 10 %-kal többet kell számítanunk, hogy a veszteséget viszonylagos pontossággal megadjuk. Ezt figyelembe véve a 4728 helyett 5200 főben lehet Szeged város második világháborús személyi veszteségét megállapítani. Végül szólni kell arról, hogy 1945-1947 között Szegeden hadifogolygyűjtő tábor is volt, ahol három év alatt 3317 fő halt meg, akik a belvárosi hősi temető 160 CSML Polgm.ir. 35554/1945-46. 139
