Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
Ságoknak. A 350-400 fő között a nem pontos adatok szerint 41 fő volt a két tüzér- osztályból.1* A 13. gyaloghadosztály V. légvédelmi gépágyús ütegét a figyelő- és jelentő rajjal együtt a szegedi V. légvédelmi tüzérosztály állította fel. Ezen légvédelmi alakulat mellett létezett az V. hadtest keretében az 55. légvédelmi tüzérosztály is, amely egy ágyús-, két gépágyús üteggel, figyelő- és jelentő szakasszal az 1. lovashadosztályhoz került és 1944. június 6-án elszállították Szegedről. A légvédelmi tüzérosztály két ágyús ütegét (8 Bofors-szal) már korábban, április 25-én a 105. légvédelmi tüzérosztályhoz Galíciába szállították és a még itt maradt gépágyús ütege a 13. gyaloghadosztály hadrendjébe került. Elszállítása után csak a visszamaradó különítmény maradt Szegeden. A V. önálló légvédelmi gépágyús üteg 6 félszakaszból (1-1 gépágyúval), egy figyelő- és egy jelentő rajból állt. A gépágyúkat vipponokkal vontatták. Az üteg parancsnoka Pavlák Tibor tartalékos százados (civilben Baján tanító) volt, helyettese Hertelendi Géza zászlós lett. Az 1944. július 25-i mozgósítás után az ütegnél is volt hadiállományra emelés, majd augusztus 4-én Szeged-Rókus pályaudvarról az ütegparancsnokságot, augusztus 6-án az üteg II. részét Szeged-Tisza pályaudvarról szállították Beregszászra, innen Iloncára vonultak. A Hunyadi-állásba történt felvonuláskor a Vereckei-, illetve Beszkid hágó légvédelmi biztosítását kapták feladatul, ezért már augusztus 16-án megkezdték felvonulásukat. A Hunyadi-állásban töltött idő alatt az Opor völgyében helyezkedtek el, de a meredek hegyvidék nem kedvezett a légvédelmi tüzérségnek sem. Visszaemlékezések szerint a Szent László-állásban a Vereckei szorost támadó szovjet pácélosok ellen is bevetettek gépágyúkat, de erre dokumentált adataink nincsenek. Az sem ismeretes, hogy az Árpád-állásban, majd a Munkács-Ungvár közötti súlyos harcokban milyen szerepet játszott a gépágyús üteg. November 3-án az 1. hadsereg átszervezésekor személyi állományának 10 %-a eltűnt és az alakulat elvesztette minden gépágyúját, felszerelését. A szegedi V. légvédelmi tüzérosztály a háború végén Ausztriába került. 1945 szeptemberében a tüzérosztály zöme Schöndorf (riedi járás) területén, 2. ütege Andorf (schardingi járás) körzetében tartózkodott.1* Az V. légvédelmi tüzérosztály visszamaradó különítménye a gépágyús üteg elvonulása után, Szeged gyakori bombázása miatt augusztus 18-án Röszkére települt. Parancsnoksága az iskola épületében rendezkedett be, a mintegy 50 fős állományt a házaknál szállásolták el. A különítmény parancsnoka Molnár Zoltán főhadnagy lett, az anyagi tiszt Dugonics (?) főhadnagy volt. Újabb behívások után szeptember 2-án Röszkére települt az 55. légvédelmi tüzérosztály törzse és pótkerete is. Parancsnoka Hernádi János főhadnagy volt. Tisztjei: Szathmáry Sándor hadnagy és Darvassy. Sajós valamint Réczey nevezetű zászlósok voltak. A keret kb. 149 150 149 Dr. Máriaföldy Márton u.o., dr. Móczár Andor naplója 1-5. és dr. Krier Rudolf: „Visszaemlékezés a hadifogságra” c. tanulmány 1-3. 150 HL K.SZV napló (gyűjtött adatok), Tömöry Jenő i.m. II. r., Csima János i.m. 357. 131
