Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
100 főből állott, s a továbbiakban a két keret, megőrizve némi különállást, mindvégig együtt maradt. Szeged katonai kiürítésekor 1944. szeptember 29-én Röszkéről Baja-Pécs útvonalon Dunántúlra vonultak. Október 2 - november 27 között a Pécs melletti Szentlőrincen tartózkodtak, majd Csehimindszentre települtek, ahonnan rövid egyházasfalvi tartózkodás után 1945. február 23-án Németországba, Füchtorfba szállították őket. Észak-Németország területén Osnabrückben, 1945. április 4-én angol fogságba estek, és 1946. május 11-én érkeztek haza. Veszteségük nem volt, a hazaérkezőkiistáján 141 főszerepeit.151 A szegedi V. híradózászlóalj mozgósított hadrendi elnevezése 13. híradózászlóalj szintén a 13. gyaloghadosztály parancsnoksága alá tartozott. Az 1944. július 25-i mozgósítás után új parancsnoka Ördögh István főhadnagy lett, aki augusztus 1-jén érkezett Szegedre. Augusztus 3-án a zászlóaljtörzset és az 1. századot, augusztus 4-én a 2-3. századot Szeged Rókus pályaudvarról Batyu-Beregszász körzetébe szállították. Augusztus 25 - október 30 között részt vettek a Galíciában és a Kárpátokban folyó harcokban, majd a gyaloghadosztály felmorzsolódásakor a Hemád völgyében vonultak vissza. A november 3-i átszervezéskor személyi vesztesége 10 %-os volt, de felszerelésének 30 %-át már elvesztette. 1944 decemberében és 1945 januárjában folyó harcokban nagyobb részük fogságba esett. A szegedi híradózászlóalj a háború idején összesen 12 híradószázadot állított fel a korábban tárgyalt szakasz- és rajmegosztásban. A 13. gyaloghadosztályban elvonult zászlóalj után a századokat a szeptemberi mozgósítással póttartalékosokkal töltötték fel. Az 1. pótszázada kivonult Szatymazra az V. hadtest „gyepüállására”, ahol a hírközpontot alkották. A 2. pótszázada Bácskába került és az 5. tábori póthadosztály harcaiban vett részt. A nagykörúti új honvéd laktanyában a 3. pótszázad maradt a pót-törzzsel, amelynek parancsnoka Szász Gyula százados volt. A pótszázad parancsnoka dr. Rapcsák Béla tartalékos főhadnagy lett. Az új honvéd laktanya szinte kiürült: a pótszázad legénysége mellett ruszin besorozottak is voltak itt, de kis létszámú szovjet hadifoglyokat is őriztek az épületben. Az 1944. október 8-i éjjeli riadó alkalmával a ruszin legénység megszökött és felszívódott a városban, de az orosz hadifoglyokat magukkal vitte a visszavonuló pótalakulat. A katonai kiürítéskor október 8-án reggel hagyták el a várost. Zsombón a szatymazi hirközpont is csatlakozott hozzájuk, majd Kiskunmajsa-Dunafoldvár útvonalon Kaposvárra mentek, ahol a Somssich-kastélyban helyezkedtek el. A pótszázadokat a dunántúli harcokban szétszórva bevetették, majd a pót-zászlóalj törzzsel Kőszegre, onnan Ausztriába vonultak. 1945. május 9-én Melknél szovjet fogságba estek.152 151 Szabó Géza: „Katonaságom és francia hadifogságom története” c. naplórészletekre épülő visszaemlékezés 170. p. Pályadíjas munka. Szeged, 1985. (gyűjtött adatok) Heiman Károly (Szeged, Egressy Béni u. 35.) dokumentumai. 152 HL KSZV napló (gyűjtött adatok) és Frányó László i. visszaemlékezése. 132
