Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
1945 elejétől Buzita-Csécs és Bodófő körzetében kerültek új tüzelőállásba. Január 7-8-án súlyos támadások érték és 9-én körvédelemre rendezkedtek be. Itt szinte minden irányból támadták őket a szovjet csapatok. Január 11—12-én sok halottja és sebesültje volt az osztálynak. Ekkor sebesült meg és halt hősi halált Szőri József főhadnagy a 14/2. üteg. valamint Janky Sándor százados a 14/3. üteg parancsnoka. Máriaföldy Márton hadnagy is ekkor sebesült meg. A tüzérosztálynak január 12-én sikerült kitörnie és Makrancra vonult vissza. Jászóújfalunál január 19- én a tüzérségi, a páncélos és repülőtámadások következtében az osztályt szétverték a szovjet erők. Vesztesége olyan mértékű volt, hogy 21-én megmaradt részeit kivonták és Csehországba irányították át. A Poprád és a Vág völgyében Zsolna irányában hagyta el Szlovákiát, de a visszavonulók nagy tömege és a torlódások miatt csak lassan haladt előre. A szlovák-cseh határnál lévő Vláva szorost csak február 4- én érték el. Az osztályt később Csehország területén február 11-13 között a Szilézia felől előre nyomuló szovjet csapatok ellen vetették be és tüzelőállásba kellett menniük. Újabb súlyos sebesülések és veszteségek után kivonták őket és Brün irányába vonultak vissza. 1945. március 17-én a 14. tüzérosztály elvesztette utolsó lövegeit is. Schönbrunnál (egy nem azonosítható csehországi település német elnevezése) egy erdőségben foglalt el tüzelőállást. Az éjszaka sötétjében szovjet tüzérség telepedett melléjük. Az egyenlőtlen erőviszonyok miatt állást kellett változtatniuk, de semmi kilátásuk nem volt arra, hogy lövegeiket észrevétlenül elvontassák. így a lövegzára- kat magukkal vitték és a mozdonyállásokból indultak hátra. Mozdonyaik, járműveik így megmaradtak. A lövegek nélkül maradt tüzérosztályt összevonásokkal újból átszervezték. Az osztályparancsnok Szaplonczay Zsigmond százados, a kecskeméti 13. tüzérosztály parancsnoka lett, segédtisztjének dr. Gémes Lajos tartalékos zászlóst nevezték ki. Az 1. üteg parancsnoka Szabó Ferenc főhadnagy maradt. A 2. (Szőri-) üteg parancsnoka Horváth Tibor főhadnagy, a volt osztály-segédtiszt lett. A 3. üteg parancsnoka Horváth Tivadar százados maradt, aki Janky Sándor súlyos sebesülése és halála után irányította az üteget és korábban a 75/3. üteg parancsnoka volt. A 14. tüzérosztály már csak fogatolt járművekkel rendelkezett és nem került újabb bevetésre, pihenőben maradt. 1945. május 9-én Polickánál tette le a fegyvert, ahonnan személyi állományát Rajecbe, a szovjet hadifogoly-gyűjtőtáborba kísérték. Itt mintegy tízezer hadifogoly zsúfolódott össze, a volt a 13. gyaloghadosztály megmaradt és eddig eljutott állománya is közöttük volt. Rajecből Brünbe kísérték őket, ahol június 18-án bevagoní- roztak és Szlovákián-Magyarországon-Románián át a Fekete tengernél fekvő Dekuciba kerültek. Itt a tiszteket külön választották, őket hajóval a Kaukázusba szállították és Grúziában dolgoztak, ahonnan csak 1947 őszén kerültek haza. A legénységet viszont hamarosan visszahozták. 1945. szeptember 5-én érkeztek Szegedre és a Kálvária úti Rózsa malomban (a háború alatt tüzér raktár volt), szortírozták őket. A hadifogoly szerelvényt egy szovjet ezredes itt adta át a magyar ható130
