Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
lékébe tartozó 75. tüzérosztályt is oda kellett irányítani, Turka alá. Az osztály az Oravva völgyéből letérve igen nehéz terepen, több helyen erdei dorongutakon menetelt célja felé, legyengült lovaival. A feladat végrehajtásának megkönnyítésére és gyorsítására a lőszerkészletüket tehergépkocsikon szállítottuk Boryniához, ahol már tüzelőállásba kellett menniük. A hegyidandár nehéz harcokban állt. az ütegek bal felől állandóan hallották az erős tüzelést és sokszor tisztázatlan viszonyok között mentek lépcsőzetesen tüzelőállásba. A helyzet annyira változó volt, hogy az osztály néha azt sem tudta, milyen irányban van az ellenség.”147 Ezt követően a 75. tüzérosztály a 20. gyalogezred védelmi sávjában maradt és szeptember 27-én együtt kezdték meg a visszavonulást. A Szent László-állásban, elsősorban a Duklai-hágó felől folyamatosan erősödő orosz nyomás miatt balszárnyon a 20. gyalogezred sehogysem tudott megkapaszkodni. így a tüzérosztály az elsők között vonult vissza a Vereckei-szoroson át a Hunyadi-állásba, ahol a 20. gyalogezred parancsnokának csoportjában a Ménesül (1104 m) területét védték. A jól kiépített védelmi vonalban nagy nehézséget jelentett viszont, hogy a magas hegyek és szűk völgyek miatt nehéz átlövési viszonyok mellett kellett feladatait megoldani. Az Árpád-állás védelme október 20-a körül már megingott. A 20. gyalogezrednél a szovjet csapatok több helyen áttörték a védővonalat. A harc már több helyen a 75. tüzérosztály állásainak vonalában folyt, s az osztály kitartásán múlott, hogy a támadást sikerült megállítani. Ezt követően újabb állásváltoztatásra kényszerültek. Október 23-tól ők is a 13. gyaloghadosztály kivonását a Latorca völgyéből fedezték, de a Munkács és Ungvár körül kialakult zavaros helyzetben szinte folyamatos állásváltoztatással állandó harcban állottak és a páncélostámadások miatt súlyos veszteségek érték. Ungvárnál már csak két ütege volt meg, de a város védelménél még közreműködött. Október 30-án hajnalban kezdődött nagy szovjet támadásnál Radvánc területén és a műút mentén ezeket is szétszórták a szovjet harckocsik. November 3-án felszerelésében 100 %-os, emberveszteségben 50 %-os veszteséget állapítottak meg és az átszervezés során beolvasztották a 14. tüzérosztályba.148 A 14. tüzérosztály az átszervezés után a 16. gyaloghadosztályhoz került és december végéig a Hernád völgyében harcolt. Személyi változások csak a veszteségek mértékéig voltak. A Bodrog széles völgyében Miskolc-Sátoraljaújhely- Nagymihály-Homonna vonalában december 10-ig megmaradt az arcvonal. A 2. Ukrán Front 40. hadserege december 10-én délkelet felől nagy erejű támadást indított, de a magyar csapatok 4 napon át keményen ellenálltak és tartották állásaikat. December 15-én hátravonták őket a Garadna-Régéc-Felsőmihály vonalában húzódó „Róza-reteszállásba”. A 14. tüzérosztály Abaújdevecser, majd Hernádvécse területén foglalt el tüzelőállást, december végén innen is hátrálniok kellett és Kassa irányába vonultak vissza. 147 Fabinyi József i.m. 144., Tömöry Jenő i.m. II. r. 148 Fabinyi József i.m. 153., 154. és dr. Máriaföldy Márton i. visszaemlékezése 1-2. 129
