Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
%-a volt sorállományú. A gyaloghadosztályhoz a korábbi hat üteges tüzérezred helyett négy három üteges tüzérosztály és egy önálló légvédelmi gépágyús üteg tartozott, illetve mint tárgyaltuk, műszaki alakulatokkal is megerősítették. A felderítő osztály új alakulatnak számított a korábbi hadrendszervezésekhez képest. A gyaloghadosztály első mozgósítása 1943 szeptemberében volt és egy bácskai kihelyezést jelentett, amit azonban újév utánig fokozatosan feloldottak. A hadosztály újabb mozgósítását és hadműveleti területre kerülését az 1. hadsereg 1944. július 24-30. közötti galíciai veresége és az arcvonal gyors összeomlása tette szükségessé. A mozgósítás azonban számos bácskai központú egységet is érintett, amely az itt lévő katonai erőt veszélyesen gyengítette. (Ez tette szükségessé az 5. tábori póthadosztály gyors felállítását és Bácskába küldését.) A gyaloghadosztály parancsnoksága a következőképpen állt fel az elvonulás időpontjában: Hankovszky Gyula vezérőrnagy a hadosztály parancsnoka, Tömöry Jenő vezérkari ezredes gyalogsági parancsnok szeptember 20-ig, majd Vályi Sándor vezérkari ezredes követte őt, Blassmann Mátyás ezredes tüzérségi parancsnok, akit Saáry István ezredes váltott fel, s a vezérkari főnök Boróczy Dénes vezérkari őrnagy volt. A hadosztályparancsnokság bővülése a tüzér- és gyalogsági parancsnokokkal az alárendeltségi viszonyokat is megváltoztatta, de főként az indokolta különösen a gyalogsági parancsnok esetében, hogy a doni vereség tapasztalatai alapján szükség esetén nagyobb harccsoportot irányítsanak. A hadosztály tiszti állománya is kedvező volt, mert a hivatásos tisztek olyan számban kerültek kötelékébe, hogy még az alosztályoknál is volt egy-két fő. Harci tapasztalatokkal azonban csak a kecskeméti 7. gyalogezred és a 13. tüzérosztály állománya rendelkezett, amelyek a doni hadműveletekben már részt vettek. A gyaloghadosztály mozgósítása 1944. július 25-én kezdődött és a menetkészültséget 28-ra kellett elérnie. Kiszállítása július 31 - augusztus 12 között zajlott le és az imponáló 18 ezer főnyi személyi állományt a málhával együtt 72 szerelvény szállította ki. A közel 6 ezer darabból álló lólétszám a gépesítettség hiányát tükrözte és előre jelezte, hogy a seregtest előrevonulása és visszavonulása lassú lesz. A szállítási útvonal a következő volt: Szeged (Zombor-Szabadka)-Cegléd-Szolnok- Hatvan-Miskolc-Sátoraljaújhely-Csap. Néhány szerelvényt a vonal zsúfoltsága miatt Szeged-Hódmezővásárhely-Nagyvárad-Debrecen felé kellett irányítani, amely némi kitérőt jelentett. A kirakodás Csap körzetében volt, s a végszállítmány augusztus 17-én érkezett ki. A gyaloghadosztály első feladata az volt, hogy az 1. hadsereg balszárnyán a szétvert magyar gyaloghadosztályok helyén a német Közép- és Dél hadseregcsoportok között az összeköttetést helyreállítsa. Az arcvonalban a német 101. hegyi-, a 359. gyalog- és 100. gyaloghadosztályokat váltotta le. A Hunyadi állásban rendezkedett be, majd a Vereckei- és a Beszkid hágók védelmét látta el. Parancsnoklási viszonyokban előbb a III. hadtest alárendeltségébe került (parancsnoka Aggteleky Béla altábornagy), majd szeptember 22-28 között Markóczy János altábornagy csoportjában vívott súlyos harcokat. Mivel szeptember 28-án a Markóczy-csoport 120
