Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
dot. Kivonása után 1945 elejéig Sopronba vonult vissza és itt a nyugati laktanyában helyezkedett el. Deák Gedeon alezredes kieszközölte, hogy Németországba ne vigyék ki őket és a soproni laktanyában estek szovjet fogságba. Az oroszok elengedték őket és 1945 tavaszán már vissza is értek Szegedre. Deák Gedeont 1946-ban letartóztatták, 6 évet töltött a szegedi Csillagbörtönben, majd kiszabadulása után azonnal Recskre internálták, ahonnan csak 1954 novemberében került haza. Récsey Othmár századost 1952-ben hamis vádakon alapuló perben halálra ítélték és Budapesten kivégezték.136 A szegedi V. utász munkásszázadról kevés adatunk van. Az 55. utászzászló- aljjal együtt mozgósították és 1944. április 18-án szállították ki a keleti arcvonalra. Speciális, műszaki szakmunkát végző alakulat volt, de tevékenységéről sem levéltári adatunk, sem visszaemlékezésünk nincs. A műszaki alakulatok között jelentős volt még az ugyancsak fővezérségköz- vetlen szentendrei 101. vasútépítő (teljes néven vasúti rakodó-építő, rövidítve: vép.) ezred szegedi 110. vasútépítő százada, amely már 1942. május 1. - augusztus 28. között közreműködött a 2. magyar hadsereg IV. hadtesthez tartozó alakulatainak kiszállításában. 1944. április 1-jén újból mozgósították. A század parancsnoka Tas- nádi József tartalékos hadnagy, helyettese dr. Hankó Vilmos tartalékos hadnagy volt, mindketten a szegedi pályaudvar vasúti tisztjei. Szakaszparancsnokok: Dobó József tartalékos hadnagy, Dobó Ferenc tartalékos hadnagy (egyébként fivérek) és Halasi Ferenc tartalékos zászlós, mindannyian vasúti forgalmi tisztek. Április 1-jé- től szinte folyamatosan vettek részt előbb a Kárpátokba, majd Erdélybe irányuló katonai szállítások lebonyolításában. Utolsó útjukon 1944. szeptember 20-án Aradra már nem jutottak el, Lököshá- záról vonultak vissza Budapest felé. Innen Dunántúlra, Ajkára kerültek, s itt töltötték a telet. 1945 februárjában Szlovákiába, majd Csehországba kerültek, s áprilisban Brünben estek orosz fogságba. A fővezérségközvetlen 105. légvédelmi tüzérosztály ugyancsak az 1. hadsereg hadrendjébe került. A tüzérosztálynak csak légvédelmi ágyús ütegei voltak Szegeden, a tüzérosztály törzs és gépágyús ütegei Kolozsvárott, a fényszórós század Budapesten állomásozott. A szegedi légvédelmi ágyús ütegeket március 28-án mozgósították és a két üteget (8 Bofors-szal) április 25-én szállították Galíciába. Itt a felvonuló nagyváradi 25. gyaloghadosztály alárendeltségébe kerültek és mindvégig hadrendjében maradtak.137 A szegedi alakulatok zöme a kecskeméti 13. gyaloghadosztály részét képezte, illetve a hadosztály-parancsnokság alárendeltségébe tartozott. Az V. hadtestparancsnokság mozgósítási körzetének gyaloghadosztálya 1943-ban a megszűnő 13., 14. és 15. könnyű hadosztályok állományából alakult és a 7., 9. és 20. sorállomá- nyú gyalogezredekből áll. Mozgósítás után már a doni tapasztalatok alapján korszerűen kiképzett tényleges hadkötelesekből töltötték fel, de állományának csak 20 136 HL KSZV napló (gyűjtött adatok) és Mezei József, Szőke Péter r. ezredes által gyűjtött adatok. 137 HL KSZV napló (gyűjtött adatok). 119
