Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
északi irányba nyomulhattak és a 46. hadsereg 37. hadtestének törzse Szegedről Szatymazra települt át. A szovjet csapatok nagyobb méretű támadása azonban csak egy héttel később a belgrádi hadművelet befejezése után következett be. A Gátér- Pálmonostor - Csengelei beágazás - Kiskunmajsa vonalon védekező 23. tartalék hadosztály úgy tűnt, átmenetileg meg tudja erősíteni védelmi vonalát. A 3. magyar hadsereg parancsnoksága már korábban tervezte a teljesen szétzilált 23. tartalék- és 8. tábori póthadosztályok felváltását. A 23. tartalékhadosztály leváltása a tiszai partvédelmi harcok óta különösen indokolt lett volna. Eredeti - Makó körzetébe szállított - harcos állománya már minimálisra csökkent. A hadosztályt a makói és Szeged térségi határvadász, portyázó (így az 55. portyázó) zászlóaljak részeivel, különböző rögtönzött őr- és riadóegységekkel töltötték fel. Ezeket az erőket a veszteségek pótlására a gyalogezredekhez, zászlóaljakhoz osztották be. így került az összevonások után a várpalotai 201. önálló tanzászlóalj a Gátér-Pálmonostor között védekező 51. gyalogezredhez, mint annak III. zászlóalja. A 3. hadsereg parancsnoksága egyfolytában sürgette, hogy egyrészt újabb német csapatok, mindenekelőtt az akkor Budapestre beérkezett 24. német páncélos hadosztály kerüljenek bevetésre, másrészt új magyar hadosztályok érkezzenek arcvonalába. A német Dél Hadseregcsoport a német páncéloshadosztályt azonban Szolnok- Szajol térségében vetette be a debreceni hadművelet támogatására és a szorongatott német erők tehermentesítésére. Oda irányította két csoportosítása kivételével a 3. magyar hadsereg Duna-Tisza közti védelmi sávjából a 4. SS Polizei páncélgráná- tos-hadosztály majdnem teljes állományát is. E hadosztályt a bánáti és a Duna- Tisza közti harcok már alaposan megtépázták, de kivonása mégis érzékenyen érintette a 3. hadsereg vezetését."2 A szorongatott hadosztályok megsegítésére Kiskunfélegyháza körzetébe irányították az 1. magyar lovashadosztályt. A hadosztály leharcolt állapotban október elején tért haza a lengyel területen folyó harcok után Kecskemét környékére. Az első szállítmányokkal hazaérkezett erőit - a 2. huszárezredet - pihenés nélkül vetették be október 7-8-án Szentes védelmére, ahol igen nagy vérveszteséget szenvedett. A hadosztály később hazaérkezett főerőit október 18-ától már Kiskunfélegyháza körzetében összpontosították a 8. tábori póthadosztály megsegítésére. A 23. tartalék hadosztály felváltására utasított 10. gyaloghadosztályt a Kárpátokból, az 1. magyar hadsereg arcvonalából szállították Kiskunhalas körzetébe, ahol alakulatai október 19-től kezdtek kirakodni. (A 10. gyaloghadosztályt elsősorban azért szállították el az 1. hadseregtől, mert részvételére számítottak a háborúból való esetleges kiugrás biztosításában. A késleltetett átcsoportosítás miatt Hatvanból a szorongatott helyzetbe került 3. hadsereghez szállították.) A közben Soltvadkertig előretört szovjet támadó ék miatt a gyaloghadosztály zömét már csak Soltvadkerten, illetve Kiskőrösön lehetett kirakni. (Ez a „Buzogány” mozgás elnevezést kapta.) A 112 112 Darnóy Pál: u.o. 101
