Dunainé Bognár Júlia – Kanyó Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23. (Szeged, 1996)
Bevezető tanulmány
szántúlon, de főként Csongrádnál súlyos vereséget szenvedett 1. magyar páncéloshadosztály (parancsnoka Koszorús Ferenc vezérőrnagy), de még nem tartozott a 3. hadsereg-parancsnokság alárendeltségébe. A Kiskunhalas-Bácsalmás-Baja vonalon a 3. magyar hadseregparancsnokságnak - korábban a fővezérségnek - alárendelt 5. tábori póthadosztály védett. A hadosztály felállító központja Szeged volt, ennélfogva a kötelékében harcoló két gyalogezredében számos szegedi illetőségű is volt. Ez a vonalszakasz a Duna-Tisza közötti magyar védelem leggyengébb pontja volt. Október 16-ig a 3. hadsereg jobb- szárnyát képező 5. honvéd kerület parancsnokság, mint harcoló seregtest az orosz csapatokkal harcérintkezésben maradva vonult vissza a bajai hídfőbe. Kiskunhalas és Bácsalmás között a 23. tartalék hadosztály jobbszárnya és az 5. honvéd kerület csapatai között 25 kilométeres rés keletkezett, ezért ide vonták az 1. önálló huszárosztályt és a német 23. légvédelmi ezredet. Október 17-én Bajánál az 5. honvéd kerület parancsnokság harcászati szerepe megszűnt és Dunántúlra irányították. Helyébe a Drávatorkolattól ide irányított 5. tábori póthadosztály parancsnoksága került, amely a 3. hadsereg alárendeltségébe lépett. A bajai hídfőben csupán a Bácskából kivont vegyes csapatok képezték alakulatait.110 Ezzel a védelmi vonallal szemben Alpártól Bajáig a szovjet csapatok 46. hadserege állott összesen 9, más források szerint 11 hadosztályával. Az ekkor még csak gyalogseregtestekből álló hadsereg harci technikájának egy részét a Tiszán még nem tudta átszállítani. A nagy fontosságú szegedi hadihíd csak október 17-ére készült el, amely később lehetővé tette, hogy a Tiszántúlon Szőreg és Kikinda között várakozó 8-10 szovjet szállítmány anyagát - a németek által Bánátban felszaggatott vasúti sínek gyors helyreállítása után - átszállítsák a Tiszán. A szovjet csapatok előnyomulása október 15-18 között ettől függetlenül tovább tartott, nagyobb tempóval a nyugati szárnyon Baja irányába. Jánoshalma-Kiskun- halas között a magyar védelmi erők teljes hiánya miatt a szovjet gyalogos ékek északi irányban nyomultak előre. Jelentősebb összecsapások a Kistelek-Mindszent- Csongrád terepszakaszon alakultak ki, ahol a 37. hadtest és az 1. román hadsereg 7. hadtestje harcolt. Itt a 23. tartalék hadosztály védett, amely az egyik legjobban leharcolt alakulata volt a 3. magyar hadseregnek. Már szeptember 23-a óta harcban állott, súlyos veszteségeket szenvedett főként a tiszai partváltásban és a partvédelmi harcokban, nehézfegyvereinek java részét a Tiszántúlon hagyta. A 42., 51. és 54. gyalogezredei 30 km-es szakaszon támpontszerűen védekeztek.111 A mindszenti hídfők körül október 8-15. között vívott harcok a szovjet-román csapatok győzelmével zárultak. A 7. román hadtest 19. gyalogos - és a 9. lovashadosztályának két hídfőjét október 15-én egyesítették és megindult a német-magyar csapatok visszavonása. A Kistelek-Sövényháza-Pusztaszer körzetében erdős terepen kialakult jelentős összecsapások végső eredményeképpen a szovjet csapatok 110 Damóy Pál: A Budapestért vívott harc. Hadak Útján 1963. nov. 175. sz. 10-12. 111 HLKTB Hgr. Süd 1251.ft. 56-60. 100
