Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
élvező új városi tanács alkalmassá válhatott a magasröptű városfejlesztési elképzelések végrehajtására. A város irányításában meghatározó erővé vált ellenzék befolyása időközben a megyei köztestületekben is jelentősen megnövekedett. Az 1892 december végén megtartott megyei választásokon a megválasztott 48 képviselő közül 38 az ellenzékhez tartozott, amely azt jelentette, hogy ezentúl a 192 képviselői szavazatból az ellenzék közel 80 szavazatra számíthatott. A számszerű előretörés nagymértékben módosította az addigi erőviszonyokat. Ennek az első megnyilvánulása az volt, hogy a különböző megyei bizottságokba és választmányokba — amelyeket eddig kizárólag a kormánypártot képviselő megyei párt uralt — az ellenzék képviselői is bekerültek. S bár a megyei párt túlsúlya a megyegyűlésben és a bizottságokban is megmaradt, az ellenzéki képviselők — elsősorban aktivitásuk révén — egyre meghatározóbb szerephez jutottak.:254 A megyei párt jóidéig tehetetlenül szemlélte az ellenzék előretörését. Térveszteségükért Tallián főispánt okolták, aki megítélésük szerint a békesség helyreállításának ürügyén az ellenzékkel szemben túlzottan engedékenynek bizonyult. Többen nyíltan hangoztatták, hogy a főispán keze alatt szétmállik a megyei kormánypárt, a pártpolitikai érdek tehát azt kívánná, hogy távozzon a megye éléről. Valószínűleg ezeknek a hangoknak tudható be, hogy Tallián 1893 őszétől keményebb vonalvezetésbe kezdett, amivel viszont magára zúdította a személyével szemben eddig mérsékletet tanúsító ellenzék támadásait. Ezzel az oly sokat emlegetett közéleti békességnek vége szakadt. A pártok ha lehet a korábbiaknál még kíméletlenebb küzdelembe kezdtek. Az ellentétes pártállású újságok hangneme ismét eldurvult, a közérdekű kérdéseket tárgyaló írásokat újból háttérbe szorították a személyeskedő kirohanások. A kiújult viszálykodás következménye-ként a Csongrád megyei állapotok kérdése ismét a parlament gyakori napirendjévé vált. 18. A MUNKÁSMOZGALOM ÉLÉNKÜLÉSE ÉS HATÁSA Az egymással civakodó pártok fokozott ingerlékenysége mögött kimondatlanul is meghúzódott egy új jelenség, nevezetesen az egyre szervezettebb formában jelentkező munkásmozgalom. A munkásság kezdeti szervezkedési kísérletei a szigorú hatósági intézkedések hatására megtorpantak, de nem szüneteltek. A szervezkedés szálai az 1890- es évek elejére behálózták az egész megyét, mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy csupán adminisztratív eszközökkel nem lehet megakadályozni a polgári társadalomra nézve veszélyeket rejtő eszmék térhódítását. A szentesi uralkodó körök kezdetben közönyösen fogadták a szomszédos Békés és Csanád megyék munkásságának akcióiról szóló híreket, elképzelhetetlennek tartották ugyanis, hogy az ő „higgadt és józan” gondolkodású munkásnépük hasonlóakra vetemedjen. Annál nagyobb volt döbbenetük, majd riadalmuk, amikor azt tapasztalták, hogy a helybeli munkások is egyre nagyobb aktivitást fejtenek ki szervezeteik megalakítása érdekében, s mind gyakrabban hangzanak fel az idegenül csengő szocialisztikus jelszavak. Aradi Kálmán szentesi rendőrka- pi- 254 254 SZL, 1892. december 30., 1893. január 24. 159
