Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
tány az 1894 februárjában kelt jelentésében kénytelen volt megállapítani, hogy Szentesen „szociális irányú munkásmozgalom mutatkozik, a munkások között szociális eszméket hirdető nyomtatványok terjesztetnek, és aláírási ívek köröztetnek.” Az élesszemű főkapitány az elsők között figyelt fel arra, hogy a „mozgalom élén leginkább kubikos földmunkás emberek állnak, akik az ország különböző vidékein járva-kelve hallottak a szocialista eszmékről”.255 A helyi újságok a meglepetés hangján számoltak be a jelenségről. „Ezt a csodát is meg kellett érnünk. A nemzetközi munkásmozgalomnak vezetői a szocializmus maszlagával megmételyezte immár a mi egészséges észjárású népünk gondolkozását is.” — írta ugyancsak 1894 elején a Szentesi Lap.256 A hatóságok és a sajtó figyelme nem véletlenül terelődött a munkásságra. A több éves csendes szervezkedést ugyanis a jelzett időszakban felváltotta a nyílt, tömegekhez szóló propaganda. Megszaporodtak a nyilvános népgyűlések engedélyezését kérelmező folyamodványok, amelyekben a megjelölt napirendi pontok az általános választójog kiterjesztése —, a munkásság helyzete — és a szakszervezkedés kérdései körül mozogtak. Ezek a témák szerepeltek a március 4-re meghirdetett munkásnépgyűlés napirendjén is, amelyet a rendőrfőkapitány engedélyezett ugyan, de a rend fenntartására hivatkozva szükségesnek tartotta a környék csendőreinek összevonását, valamint egy századnyi katonaságnak Szentesre vezérlését. Figyelmet érdemel, hogy mindemellett levelet intézett a Budapesten tartózkodó Sima Ferenc 48-as pártvezérhez, kérve, hogy utazzon haza, s mint a „nép embere, kire a nép leginkább hallgat”, vegyen részt a mun- kás-népgyűlésen, és hasson oda, hogy az egybegyűlő tömeg a „rend és törvényesség korlátái között megmaradjon”. A főkapitány ez utóbbi lépése bizonyítja, hogy hatósági részről ekkor még mennyire nem értették a szocialista irányú szervezkedés lényegét. A későbbiekben látni fogjuk, hogy nem Aradi főkapitány volt az egyedüli, aki a radikális ellenzékinek tartott Simát és pártját összeboronálta a munkásság erősödő mozgalmával. Sima Ferenc eleget tett a főkapitány kérésének. A jelzett napon Szentesre érkezett, de a túlhajtott karhatalmi előkészületek láttán nem jelent meg a népgyűlésen. Ugyanerre az okra hivatkozva a munkások elnapolták a gyűlést, kijelentve, hogy szuronyok között nem tanácskoznak. A történtekről a Szentesi Lap terjedelmes vezércikkben számolt be „Muszka önkény” címen, súlyos szavakkal ítélve el a munkásság békés tanácskozását megakadályozó hatósági hatalmaskodást. A cikk írója — minden bizonnyal Sima Ferenc — leszögezte, hogy a munkások csak alkotmányos jogukkal akartak élni, midőn egy nyilvános népgyűlésen kívánták előadni a mondanivalójukat. Ennek meghiúsítása hibás lépés volt: „ Mert amit nyilvánosan elmondanak, azt meghallja mindenki, felelhet rá, felvilágosíthatja őket, ha badarságokat beszélnek; védekezhet, ha ellenséges szándékot árulnak el. De ha titokban konspirálgatnak, az ellen nem lehet védekezni sem a kapa- citáció, sem a törvény fegyverével.” A továbbiakban számba vette a munkásság legfontosabb célkitűzéseit, nem tagadva azok jogosságát. Az általános választójog bevezetésére irányuló követelésüket — ami a Függetlenségi és 48-as Párt programjának is egyik sarkallatos pontját képezi — „nem csak el nem ítéljük, hanem részünkről is a leghatározottabban támogatjuk”. A munkásosztály anyagi helyzetének javításáért folytatott 255 CSML (SzF) 190—1955/1894. Alisp. ált. ir. Barta László—Gecsényi Lajos—Schneider Miklós: Szuronyok árnyékában 1890—1939. Szentes, 1969. 9—11., 31—34. o. 256 SZL, 1894. február 23., március 2. 160
