Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
tisztújító közgyűlés (— melyen 88 volt 61-es képviselő és tisztviselő jelent meg —) meghallgatta az összeíró küldöttség jelentését, amelyből kitűnt, hogy 1774 főt minősítettek szavazásra jogosultnak. Ezután a régi tisztikar lemondott, majd sor került a 10 tagú kijelölő bizottmány megválasztására. Amint sejteni lehetett, a bizottmány — 1 fő kivételével — a Stammer-Farkas-Jurenák-párt híveiből állt össze. A kedélyekre némileg csillapítólag hatott, hogy a választások tényleges megkezdése előtt a közgyűlés — a két párt tagjaiból — kinevezett egy 41 fős bizottmányt azzal a feladattal, hogy állítsa össze azoknak a személyeknek a névsorát, akiket a „közóhajtás” a hivatalok betöltésére alkalmasnak tart. A pártok képviselői „nagy számú választók és a tizes bizottmány jelenlétében” abban is megállapodtak, hogy a kijelölő tizes bizottmány mindkét párt jelöltjeit kandidálni fogja az egyes tisztségekre. Ezek után a 41-es bizottság a névjegyzéket elkészítette, s átadta a választási elnöknek. A közgyűlés feloszlott, a kijelölő bizottmány pedig zárt ülésre vonult vissza, hogy kandidációját a polgármesteri állásra megtegye. A városháza előtt egybegyűlt nép feszült érdeklődéssel várta a fejleményeket. Rövid tanácskozás után a választási elnök ismertette a polgármesteri állásra kijelölt személyek neveit: Jurenák Ede, Farkas Gedeon, Stammer Sándor. A meglepetés okozta dermedt csendet hamarosan nagy hangzavar váltotta fel. Senki sem akarta elhinni, hogy a néppárti többség jelöltjét — Oroszi Miklóst — kihagyták a jelöltek közül. A választási elnök — figyelmen kívül hagyva a mind erőteljesebb tiltakozást — felszólította a választókat a szavazás megkezdésére. Az egybegyűltek többsége kijelentette, hogy a kijelöltek egyikét sem akarják polgármesternek és követelték Oroszi felvételét a jelöltek közé. A tizes bizottság ezt kategorikusan megtagadta, s kitartott jelöltjei mellett. Ekkor az Oroszi-párt részéről ifj. Bartha János és Szűrszabó Nagy István hivatalosan is óvást emeltek a tizes bizottság népóhajtást semmibe vevő önkényes eljárása ellen, párthíveiket pedig felszólították, hogy tartózkodjanak a szavazástól. A választási elnök délután 2-kor elrendelte a szavazatok összeszámlálását. Az eredményből kitűnt, hogy az 1774 választó polgár közül mindössze 293 szavazott. Ebből Jurenák Ede 267, Farkas Gedeon 22, Stammer Sándor 4 szavazatot kapott. Horváth Ferenc választási elnök Jurenák Edét kihirdette Szentes város megválasztott polgármesterének. Ezt a tömeg — „Nem kell uraság embere, Oroszi kell!” felkiáltásokkal — ingerült fenyegetőzések közepette utasította vissza. Az elnök — látva a felbolydult közhangulatot — a választást felfüggesztette, s a folytatást másnap reggel 9 órára tűzte ki. December 4-én reggel — az előző napi események hatására — Jurenák Ede bejelentette, hogy nem fogadja el polgármesterré történt megválasztását. A tizes bizottmány új választást rendelt el. Ezúttal Farkas Gedeon és Stammer Sándor mellé Oroszi Miklóst is felvették a jelöltek listájára. A szavazás várható eredménye nem volt kétséges. A leadott 838 szavazatból Oroszi Miklósra 639, Farkas Gedeonra 176, Stammer Sándorra 23 esett. Küldöttség ment Orosziért, aki a nép előtt megjelenve bejelentette, hogy elfogadja megválasztását. Az általános nyugalom láttán a tizes bizottság ismét megkísérelte, hogy a választások előtti pártközi megállapodást félretéve, a főbírói posztra csak saját pártjabeli jelölteket állítson. A néppárti jelöltet — Ónodi Sándort — mellőzve, Farkas Gedeont, Stammer Sándort és Kiss Zsigmondot kandidálták a főbíróságra. Nem csoda, ha 84
