Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
Külön utasításként adták annak tüzetes kimutatását, hogy a törvénykezés megszüntetésével a városi pénztár milyen csekély mértékben gyarapodott, ellenben a város lakossága „kibírhatatlan költekezéssel terheltetik”.109 A Helytartótanács által kívánt kimutatások 1866 május végére készültek el. A 13-as bizottság az 1864. évi és az 1866. évi tisztviselői fizetések összehasonlításával kimutatta, hogy a rendezett tanács idején a városi törvénykezéshez szükséges kiadásokkal együtt 13114 forinton tett ki ez a költség, a törvénykezési és egyéb tisztségek leépítése után pedig 10000 forintot. A fényszámok szerint tehát 3114 forint megtakarításként jelentkezik. E azonban csak látszat. A rendezett tanács idején ugyanis — érvelt a bizottság — a nevezett költséggel fedezve volt a város közigazgatási ügyeinek intézésén kívül a gazdasági és törvénykezési ügyek intézése is, addig a csökkentett létszámú tisztikarral nem csak a helyi igazságszolgáltatás szűnt meg, hanem egyéb területen is fennakadások mutatkoznak. Az eddig eltelt rövid idő alatt is egyértelműen kitűnt, hogy a város nem nélkülözhet egy rendes fizetéssel ellátott ügyészt, mivel a városnak nem csak peres ügyei vannak, hanem számos olyan szerződése és egyéb ügye, melyekben szakértő ügyvéd nélkül lehetetlen a város érdekeit kellően képviselni. Ugyancsak kitűnt az is, hogy egy ekkora város szerteágazó ügyeit 3 tanácsnok egyáltalán nem tudja ellátni, tehát ha a rendezett tanácsot nem is állítják vissza, akkor is nélkülözhetetlen lesz még egy tanácsnoki állás rendszeresítése. Hasonló a helyzet a levéltárnoki állással. Jelenleg ugyanis a közigazgatási, gazdasági, szóbeli bíráskodási és árvaszéki teendők a város két jegyzőjét annyira lefoglalják, hogy az aljegyző képtelen időt szakítani a levéltár kezelésére. Vagyis a város érdeke mindenképpen megkívánja egy független levéltárnoki hivatal felállítását. A gyakorlat bebizonyította azt is, hogy a tömérdek írásbeli munkát a jelenleg rendszeresített 4 rendes írnok nem tudja elvégezni, ezért szinte egész éven át 4 napidíjas írnokot kell alkalmazni. A felsorolt állások létesítése akkor is elkerülhetetlen lesz — állította a 13-as bizottság —, ha a rendezett tanácsot nem állítják vissza. Az ezekkel járó többletkiadások 2768 forintot fognak kitenni. Tehát a rendezett tanács visszaállítása nélkül is a tisztviselői fizetések kiadása várhatóan 12768 ft-ra fog emelkedni. Ez pedig azt jelenti, hogy a rendezett tanácshoz képest már csupán 346 ft megtakarításról lehet beszélni. De még ez a megtakarítás is csak látszólagos ahhoz a többletkiadáshoz képest, mely az egyes lakosokat az ügyeik intézése során sújtja. Az 1864. évi ügykimutatások szerint ugyanis a különféle jogi jellegű beadányok száma összesen 8440 volt; ha ezeknek idegen helyen történő intézésére utazási és időmentességi kiadásként csak 5 ft többletkiadást számítanak, akkor is több mint 40000 ft- ra rúg a veszteség. Ez pedig olyan mennyiség, hogy ha a közpénztárban ezrekre menne is a megtakarítás, akkor sem pótolná az egyes lakosok veszteségét. A szentesiek kimutatásait és észrevételeit Tomcsányi főispán kiadta véleményezésre Stammer Sándor alispánnak, aki pártolólag foglalt állást a rendezett tanács visszaállításának kérdésében. A város kedvezően alakuló ügyébe beleszólt a nagypolitika. Közismert, hogy 1866. június közepén kitört a porosz-osztrák háború. A háborús eseményekre tekintettel az uralkodó június 26-án elnapolta az országgyűlést. Ezek a fejlemények döntően befolyásolták Tomcsányi főispánt véleményének kialakításában. Július 1-jén továbbította a 109 CSML (SzF) 445/1865. Főisp. ein. ír.; 28/1866. Váltsági és Gazd. Biz. jgyk. 74
