Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
iratkozott fel, vagyis összesen 1790 fő. A közszemlére kitett választói névjegyzékkel kapcsolatban november 15-ig lehetett észrevételeket tenni. A felszólamlások következtében mindössze két nevet kellett törölni a névjegyzékből. Az 1788 szavazó a választói jogalap tekintetében a következőleg oszlott meg: Föld után nyert szavazati jogot 576 fő Ház után nyert szavazati jogot 1013 fő Kézművesség után nyert szavazati jogot 112 fő Kereskedés után nyert szavazati jogot 14 fő Értelmiségi tbglalozás után nyert 72 fő Régi jog után nyert szavazati jogot 1 fő A képviselőválasztás napját november 28-ra tűzték ki. Horváth Ferenc választási elnök rövid megnyitó után felszólította a pártokat, hogy nevezzék meg jelöltjüket. Mint már tudni lehetett, az egyik párt Boros Sámuelt, a másik pedig Oroszi Miklóst ajánlotta megválasztásra. A szavazati jegyek leadása d. u. 1/2 2-kor fejeződött be. Ezek össze- számlálása után kitűnt, hogy összesen 1529-en éltek szavazati jogukkal. Oroszi Miklós elsöprő győzelmet aratott. A leadott szavazatokból 1438-at ő nyert el. Boros Sámuel mindössze 91 szavazatot kapott. A választások alatt rendzavarás nem történt.108 Oroszi Miklós megválasztásával az a tábor diadalmaskodott, amelyik elítélte a magyar alkotmányosság felfüggesztését és a fennálló provizórikus kormányzati rendszert. Az a párt aratott győzelmet, amelyik kezdettől fogva felemelte szavát Szentes város rendezett tanácsú jogállásának megsemmisítése ellen, és harcot indított annak visszaszerzéséért. 5. ÚJABB PRÓBÁLKOZÁSOK A RENDEZETT TANÁCSÚ JOGÁLLÁS VISSZASZERZÉSÉRE A választási küzdelmek befejeztével az érdeklődés középpontjába ismét a rendezett tanács kérdése került. Mint láthattuk, a város sokat remélt az új főispán kinevezésétől, valamint a kialakulóban lévő kedvezőbb politikai viszonyoktól. Tomcsányi József főispánnak a rendezett tanács helyreállításának ügyében elfoglalt álláspontja előrelépést jelentett, hisz merev elutasítás helyett, elvileg elismerte Szentes igényének jogosságát. A főispán 1865 novemberében kelt felterjesztésére a Helytartótanács december utolsó napjaiban válaszolt. A leirat hangsúlyozta, hogy a rendezett tanácsot eredetileg a községi pótadók nagysága miatt, csak ideiglenesen szűntették meg. Megnyugtatásul tudatta, hogy „Szentes város rendezett hatósági joga teljes erejében fönhagyatott, s hogy ennek isméti érvényre emeltetése a községi súlyos terhek enyhítésétől lön feltételezve”. Támogatást ígért a visszaállítást illetően, amennyiben a város adatokkal tudja bizonyítani, hogy a községi gazdálkodás a megszüntetés óta kedvezőbb fordulatot vett, s elég anyagi erővel rendelkezik a költségesebb háztartás fenntartásához a lakossági terhek növelése nélkül. A leirat 1866 február első napjaiban került a Váltsági és Gazdasági Bizottmány elé. A kért adatok összeállítását a városi számvevőre és egy 13 főből álló bizottságra bízták. 108 CSML (SzF) 8—9, 11/1865. Központi Választm. iratok: választási névjegyzék, választási jgyk. (1865. november 28.). Kortársi beszámolók a választás eredményéről: Szegedi Híradó, 1865. december 3.; Pesti Napló, 1865. december 5. 73
