Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
korteskedtek, hogy ha az „ő Mikulásuk lesz a követ”, Szentes népének nem kell többet váltságot fizetnie az uraságnak, sőt még azt is visszafizettetik, amit eddig fizettek, s mindezek tetejébe megszerzik Szentesnek Derekegyház és Mágocs pusztákat. Ez utóbbi állítást beleszőtték az Oroszi-ellenes párt gúnyolódó kortesdalának egyik strófájába is, mely így szólt: „Mágocs puszta, Derekegyház, Majd megszerzi a Mikulás”. A rosszindulatú tudósítások válaszra késztették Oroszi híveit. Közönséges rágalomnak minősítették azokat az állításokat, amelyek szerint ők kortesfogásként a fenti ígéretekkel ámítanák a népet. Követelték az álnéven megjelent cikkek írója valódi nevének kiadását, hogy becsületsértés címén megtehessék ellene a feljelentést. Fölhábo- rodásuk tovább fokozódott, amikor Tomcsányi József főispán — az álnéven megjelent tudósításokra hivatkozva — november közepén egy kiáltványt tett közzé „Szentes város választóihoz!" címen. Ebben figyelmeztette a választókat, hogy ne engedjék félrevezetni magukat, mert a hamarosan összeülő országgyűlés célja merőben eltér attól, mint amiket a kortesek állítólag ígérgetnek. Ha azokból idővel meg is valósulna valami, az nem a képviselő, hanem az országgyűlés érdeme lesz. Kiáltványát plakát formájában kifüggesztette a város több pontján. Válaszként az Oroszi tábor nyilatkozatot tett közzé a Szegedi Híradóban. Ebben visszautasították azokat az állításokat, amelyek szerint őket, választókat, különféle ámításokkal félrevezették volna. Önérzetesen leszögezték a következőket: „Mi szentesiek a váltság miatt nyakunkra jött 29 évi nehéz hányattatásainkban megértünk arra, hogy ily nemű ígéretekkel bennünket ámítani nem is lehetne, s törvényadta alkotmányos jogainkkal okosabban tudunk élni, mintsem magán érdekekre bárki is felhasználhatna. Bennünket egyedül érett megfontolás, józan értelem és követjelöltünk iránti bizalom vezérel, egyéb semmi”. A nyilatkozatot 600 szentesi választó írta alá! (Az igazság érdekében meg kell jegyezni, hogy Oroszi Miklós és vezérszónokai nem ígérgettek olyanokat, mint amivel megvádolták őket, de nagyon valószínű, hogy a harmad-negyedvonalbeli kortesek éltek a megbírált fogással, s ezzel jelentős mennyiségű szavazatot szereztek Oroszinak.)106 Tomcsányi főispán nem volt elégedett a szentesi fejleményekkel. Ez egyértelműen kiderül a Csongrád megyei választási mozgalmakról Mailáth György kancellárhoz írt jelentéséből. A megye valamennyi képviselő-jelöltjéről elismerően és pártolóan nyilatkozott, ellenben Boros Sámuel és Oroszi Miklós jelölésével kapcsolatban megjegyezte, hogy „ezeknek bármelyike is kevesebbé jelentékeny, sem hogy a kormánynak bármi tekintetbeni pártolására számot tarthatna”. Kifejezte azon reményét, hogy a „választásokig még felmerülhet náluknál sokkal tekintélyesebb egyén is”. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy megpróbált beavatkozni a szentesi választások menetébe.107 A szentesi központi választmány küldöttségei november 6-án fejezték be a szavazóképes lakosok összeírását. Az I. és II. tizedben 930, a III. és IV. tizedben 860 szavazó l(|S Szegedi Híradó, 1865. november 5.; november 16.; november 19.; november 23.; Szentesi Lap, 1874. november 8. (Visszatekintő értékelés, kortesnóta.) 107 CSML (SzF) 29/1865. Főisp. ein. ir. 72
