Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
kirekesztésével, csupán és egyedül a közgyűléseknek a fennidézett te. által korlátolt teendőire” vannak felhatalmazva.103 Szentesen 1865. október 2-re hívták össze az országgyűlési választások előkészítésére engedélyezett városi képviselő-testületi ülést. A tanácskozáson megjelent 94, 1861. évi városi képviselő, valamint a volt alkotmányos tisztikar 8 tagja. A képviselők örömmel üdvözölték az országgyűlés összehívásának tényét és a választások lehetőségét, de hangot adtak azon reményüknek is, hogy hamarosan helyreáll a most csak részben visszaállított városi képviselő-testület hatásköre, azon belül pedig a tisztviselők szabad választásának joga, amely egyik sarkallatos pontja a községi önkormányzati jognak. Ezek után megalakították a központi választmányt, amelynek elnökévé Horváth Feme volt 1848. évi országgyűlési követet választották meg. A választmány intézkedett a választópolgárok összeírásáról, szem előtt tartva a választójogosultság kritériumait meghatározó 1848. V. te. 1-2. paragrafusait. Eszerint választásra jogosult mindaz a 20. életévet betöltött férfi, aki nem áll atyai, gyámi vagy gazdai hatalom alatt, legalább 300 ezüst forint értékű ház vagy 1/4 telek föld birokosa, s a törvénnyel nem került öszeüt- közésbe. Továbbá az a kézműves, kereskedő és gyáros, aki saját műhellyel, üzlettel vagy teleppel rendelkezik, s legalább egy segédet folyamatosan alkalmaz. Jövedelmükre való tekintet nélkül választójog illeti meg a tudorokat, sebészeket, ügyvédeket, mérnököket, tanárokat, tanítókat, lelkészeket és egyéb értelmiségi foglalkozásúakat.104 Az összeírások megkezdésével párhuzamosan megindultak a választási küzdelmek is. Igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a választásokon két „párt” összecsapására lehet számítani. Az egyikbe tömörültek azok a volt 1861. évi megyei és városi tisztviselők, akik a provizórium idején megtagadták a hivatalvállalást és passzivitásba vonultak. Köréjük csoportosult a kevésbé vagyonos választók jelentős része. A másik pártot túlnyomó részt az értelmiségi foglalkozásúak, a jómódú gazdák, iparosok és kereskedők alkották. Hozzájuk csatlakoztak a provizórius hivatalnokok. A képviselő-jelöltek kiválasztására irányuló első nagyobb szabású értekezletekre október 8-án került sor. Az „alkotmányos párt” a csizmadia céhház udvarán tartott nyilvános gyűlést, Mikecz Ferenc volt 1861. évi szolgabíró elnöklete alatt. Az egybegyűlt mintegy 400-500 választó egyhangúlag elhatározta, hogy Ornszi Miklós 1861. évi polgármestert kérik fel a jelöltség elfogadására. Nyomban delegációt küldtek Orosziért, aki a jelölést elfogadta. Ugyanezen a napon értekezletet tartott az ellenpárt is a kaszinó nagytermében, Farkas Gedeon kaszinói alelnök vezetésével. Rövid tanácskozás után az érdemekben megőszült, visszavonultan élő Boros Sámuelt, volt 1861. évi országgyűlési képviselőt szemelték ki a jelöltségre. Boros 79 éves korára hivatkozva kezdetben vonakodott, de végül engedett a kapacitálásnak és elfogadta a jelölést.105 A viszonylag békésen indult választási mozgalom október végére egyre inkább kiéleződött. A helyi pártküzdelmek november folyamán éles hírlapi csatározásokkal párosultak. Ezt azok a Szegedi Híradóban megjelent tudósítások váltották ki, amelyek a valóságot jócskán elferdítve számoltak be az Oroszi Miklós köré csoportosult párt választási akcióiról. A beszámolók szerint Oroszi párthívei a népet félrevezetve azzal 103 CSML (SzF) 27/1865. Főisp. ein. ir. (Mailáth György kancellár 1865. szeptember 18-án 1073. ein. sz. alatt kelt körlevele a főispánokhoz.) 104 CSML (SzF) 1—4/1865. Közgy. jgyk.; 1—2/1865. Szentes Város Központi Választmányának jegyzőkönyve (a továbbiakban Központi Valasztm. jgyk.) 105 Szegedi Híradó, 1865. november 2.; november 9. 71
