Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
tüzetes tanulmányozás után alakította ki a kérdéssel kapcsolatos véleményét. November 8-án kelt jelentésében mindenekelőtt leszögezte, hogy „alig van tárgy, mely Csongrád megyét erősebb izgatottságba tartaná, mint a három rendezett tanácsú városnak ügye, s ennélfogva szerény véleményem szerint ez igényli a legóvatosabb eljárást”. Tapasztalataira hivatkozva hangot adott azon meggyőződésének, hogy a rendezett tanácsok megsemmisítése „felsőbb sugallat folytán s nem minden kifogás feletti eljárás útján történt”. Példaként megemlítette az 1864. június 26-án Szentesen tartott népgyűlés meghirdetésének és levezetésének módját, mely alkalommal a csekély számú résztvevő az egyoldalúan feltett kérdésre mondta ki a rendezett tanács megszűntetését. A szavazás módjára utalva kijelentette, hogy „ily nagyszerű kérdések kalap felemelések általi eldöntése, legalább is nem megnyugtató eljárás”, s ennek ismeretében nem lehet határozottan azt állítani — mint ahogyan Rozgonyi tette —, hogy a szentesi nép a népgyűlésen maga törölte el a rendezett tanácsot. Ezért Tomcsányi szükségesnek és jogosnak tartotta, hogy Szentes város birtokos lakossága a rendezett tanács kérdésében újból megkér- deztessék, mégpedig oly módon, hogy a többség véleménye egyértelműen kiderüljön. Bejelentette, hogy ennek érdekében — saját elnöklete alatt — népgyűlést fog tartam Szentesen, melynek eredménye remélhetően „minden további izgatásoknak elejét ve- endi”. A népgyűlés időpontjára vonatkozóan elmondta, hogy azt az országgyűlési képviselő-választások után, de mindenesetre még az országgyűlés megnyitása előtt kívánja lebonyolítani.101 4. AZ 1865. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK A kiegyezésre irányuló tapogatózó előtárgyalások egyik sarkallatos pontját képezte a magyar országgyűlés összehívásának kérdése. Báró Eötvös József már 1864 őszén úgy érvelt Schmerling államminiszterhez intézett emlékiratában, hogy az országgyűlés összehívása megteremthetné a „kibontakozás” feltételeit. A bécsi kormánykörökben is uralkodóvá vált az a nézet, hogy a monarchia érdeke megkívánja a magyar országgyűlés összehívását. Ferenc József szintén hajlott ennek elismerésére. 1865 január végén utasította gróf Zichy Hermann kancellárt, hogy dolgozzon ki egy tervezetet az ország- gyűlés egybehívásának előkészítésére.102 A választási mozgalmak hivatalosan csak azt követően vehették kezdetüket, miután nyilvánosságra hozták Ferenc József 1865. szeptember 17-én kelt leiratát, amelyben bejelentette a magyar országgyűlés december 10-re történő egybehívását. A leirattal együtt vált ismertté a magyar kir. udvari kancellár főispánokhoz intézett körlevele, mely részletesen tartalmazta az esedékes képviselőválasztások szabályait, ill. az ezekkel kapcsolatos felsőbb irányelveket. A kancellár tájékoztatta a főispánokat, hogy az uralkodó hozzájárult az 1861. november 5-én legfelsőbb kézirattal feloszlatott megyei és városi bizottmányok visszaállításához, mégpedig azért, hogy azok az 1848: V. te. 7. paragrafusában előírt közgyűlések helyetteseként a választókerületek és a központi választmányok megalakításával megbízattathassanak. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a visszaállítandó bizottmányok „minden politikai, vagy közigazgatási vitatkozás föltétien 101 CSML (SzF) 108/1865. Főisp.eln. ir. i°2 Magyarország története 6/1. köt. 727—734. o. 70
