Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
közigazgatás rendszeres menetének megzsibbasztási szándékával, a gyűlés tanácskozás tárgyául kitűzött ügyektől eltérő kívánalmakat feszegetvén, a tiltakozás és óvástétel meddő és e helyütt figyelembe nem vehető terére lépett”. Ezért élt a ráruházott kormányzói hatalmával, és kinevezés útján szervezte újjá a város tisztikarát. Az új tanács és a szolgabíró közötti hivatali viszonnyal kapcsolatban leszögezte, hogy a tanács a köz- igazgatás minden ágazataiban a járás szolgabírája alá van rendelve, ezért annak megkereséseit, meghagyásait és utasításait a tanács feltétlen engedelmességgel köteles végrehajtani. A közigazgatási teendőket a tanács hivatalai közötti felosztását a szolgabíró elnöklete alatt — a gazdasági bizottmány bevonásával — tartandó tanácsülésre ruházta. A kinevezett tisztviselők beiktatását szintén a szolgabíróra bízta. Kamocsay főbírótól ő maga vette ki a hivatali esküt.98 Ekkor már érzékelhetők voltak azok a változások, amelyek az uralkodó és a nemzet, a birodalom és Magyarország közötti viszony javítását, új alapokra helyezését voltak hivatva előmozdítani. A megindult kiegyezési tárgyalások részeként jelentős személycserékre került sor a birodalom és a magyarországi kormányszékek vezetésében egyaránt. Az uralkodó hozzájárult a magyar országgyűlés összehívásához. Ezzel összefüggésben napirendre került az 1861 novemberében felfüggesztett megyei és városi autonóm testületek helyreállításának kérdése. A megyék élére új főispánok kerültek, kibővített hatáskörrel. Kiemelt feladatukká tették az országgyűlés előkészítését, valamint a megyei tisztikarok személyi összetételének szükség szerinti módosítását.99 Változás történt Csongrád megye vezetésében is. Ferenc József felmentette hivatalából Rozgonyi Bertalan főispáni helytartót, s 1865. szeptember 1-jén kelt rendeletével a megye főispánjává Tomcsányi József volt 1861. évi alkotmányos főispánt nevezte ki. Tomcsányi szeptember 28-án vette át a megye tényleges kormányzását. Az új főispánt általános lelkesedéssel fogadták megyeszerte. Kinevezését úgy értékelték, mint az alkotmányos önkormányzat közelgő helyreállításának előjelét. Ezt az érzetet tovább fokozta azzal, hogy hivatalba lépése után elsők között intézkedett a megye székhelyének Szegedről Szegvárra, az „ősi” székhelyre történő visszahelyezéséről. Ezzel párhuzamosan revízió alá vette a funkcióban lévő megyei tisztikar személyi összetételét. A tisztikar ideiglenes jellegére való tekintettel nem hajtott végre alapvető változtatásokat. Mindössze három poszton történt személycsere. Ezek közül említést érdemel, hogy az időközben elhunyt Vidovich Mihály első alispán helyére Stammer Sándor eddigi megyei főügyészt nevezte ki.100 Az új főispán hivatalba lépésétől a szentesiek azt várták, hogy a rendezett tanács visszaállítását szorgalmazó kérvényeik az elkövetkezőkben kedvezőbb elbírálás alá kerülnek. Ezirányú reményeiknek meg is volt a reális alapja. Tomcsányi főispán nyomban kapcsolatba került a rendezett tanácsok megszüntetésének ügyével. A Helytartótanács ugyanis — függetlenül Rozgonyi Bertalan állásfoglalásától — ismét leküldte véleményezésre a volt rendezett tanácsú városok aktáit, köztük a szentesiek kérvényét. Tomcsányi 98 CSML (SzF) 1124, 1206, 1268/1865. Főisp. Helyt. ein. ir.; 798/1866. Főisp. ein. ir.; 293/1865. Váltsági és Gazd. Biz. jgyk. 99 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár 111—124. o.; Galántai József: A dualista állam- rendszer kialakításának egyes kérdései. In: A magyarországi polgári államrendszerek (szerk.: Pölöskei Ferenc és Ránki György} Bp. 140—148. o.; CSML (SzF) 3/1865. Főisp. ein. ir. (Mailáth György kancellár — 1865. augusztus 26-an kelt 945. ein. sz. — főispánokhoz intézett utasítása.) a» CSML (SzF) 1-2, 31, 53, 252-253, 261/1865. Főisp. ein. ir. 69
