Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

III. A provizórium időszaka

ság véleményes jelentése 1864. február elején elkészült. Ebben pontról-pontra megcáfolták a panaszosok vádjait, adatokkal igazolva azok alaptalanságát. Tévedésen alapulónak minősítették a kérvényezőknek azt az állítását, mely szerint a rendezett tanács fenntartása évi 42 000 forintba kerül. Kimutatták, hogy a város tisztviselőinek évi fizetése összesen 14 350 ft, a szegődötteké pedig 5446 ft, vagyis az összes kiadás 19 796 ft, nem 42 ezer. Petrovich István az alábbiakban összegezte az üggyel kapcsolatos véleményét: „Kitűnik az, miszerint Szentes mezőváros a most fennálló rendezett tanács fenntartásához szükséges anyagi és szellemi erőkkel nem csak hogy bír, de tekintve azt, hogy mevezett városban a rendezett tanács már mint egy másfél évtizeddel ezelőtt az összes lakosság közőhajtása következtében törvényszerűleg szerveztetek, s tekintve hogy a kérvény egyes pontjaira vonatkozólag tellyesített szigorú vizsgálat azon eredményt tünteti ki: hogy a panaszos kérvényt benyújtotta négy egyén az említett mezőváros közóhajtásának segélyezése mellett nem az összes lakosság, hanem saját leplezett önérdekük elérését tűzték ki czélul, ennél fogva folyamodók kérelmükkel elutasítandók lennének, annál is inkább, mert ők a város lakosságának képviselőinek egyátaljában nem tekinthetők”. A főispánt helytartó véleményes jelentését nem találták kielégítőnek a Helytartótanácsnál. A bizonyítékul felterjesztett városi költségvetéseket és egyéb kimutatásokat apró ízekre szedték, s az egyes tételek igazolása érdekében újabb vizsgálatot rendeltek el, azzal az instrukcióval, hogy mindenképp törekedjenek a községi kormányzat egyszerűsítésére. A vizsgáló bizottság ismét megalakult. A korábbi véleményükkel azonos eredményre jutottak, vagyis: a szentesi rendezett tanács költségvetési kiadásai indokoltak, s a város rendelkezik elég anyagiakkal ezek fedezésére. Megjegyzendő, hogy a második vizsgálat idején már nem Petrovich István állt a megye élén. Az új főispáni helytartó — Rozgonyi Bertalan — pedig egyelőre nem továbbította a vizsgáló bizottság jelentését. Hogy miért nem, hamarosan kiderült.86

1864. május 22-i keltezéssel leirat érkezett a Helytartótanácstól a főispáni helytartóhoz. Ebben emlékeztették az 1862. június 17-én kiadott kir. udvari rendeletre, amely intézkedett a mezővárosok első folyamodású bíráskodási joggyakorlatáról. Emlékeztették továbbá a hivatali elődje által a fenti rendeletre írt jelentésére, melyben annak idején a rendezett tanácsok helyreállítása mellett foglalt állást. Majd felszólították egy olyan részletes kimutatás készítésére, amelyből kiderül a megyebeli rendezett tanácsú városok vagyoni állapota, évi bevételeinek és kiadásainak összege, valamint a kivetett pótadók mennyisége. Az adatszolgáltatást azzal indokolták, hogy az elmúlt év folyamán számos olyan folyamodvány érkezett a Helytartótanácshoz a mezővárosok közönsége részéről, melyben a rendezett tanács megszüntetését és a bíráskodási kötelezettség alóli felmentésüket kérték. Ezzel összefüggésben felhívták a főispáni helytartó figyelmét, hogy az érintett városok tanácsát és közönségét figyelmeztesse arra, miszerint a törvényszéki tisztviselők állásának biztonsága és független eljárása biztosítása érdekében fizetéseiket a közeljövőben újból szabályozni kell, és ez a legtöbb esetben a tiszti fizetések magasabbra emelését fogja jelenteni. Ezt vegyék fontolóra, s a végrendezés megtörténte előtt határozottan nyilatkozzanak arról, hogy az első folyamodású bíráskodási jog- gyakorlatot anyagi tekintetben képesek-e és akarják-e megtartani. A nyilatkozatokat június végéig kérték felterjeszteni.

1,6 CSML (SzF) 6—7, 645. 1068/1864. Főisp. Helyt. ein. ír.

62