Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
A helytartótanácsi leiratból kisugárzik a szándék: ráijeszteni a valóban nehéz anyagi körülmények között lévő városokra, majd nyilatkozatra bírni őket, hogy mondjanak le bíráskodási jogukról, s ezzel együtt rendezett tanácsaikról. Mint láttuk, Csongrádről és Szentesről is nyújtottak be kérvényt a rendezett tanács megszüntetése érdekében. Ezek jellemzője az volt, hogy néhány személy fogalmazta az egész közönség nevében. Elgondolkodtató az a hihetetlen gyorsaság, ahogyan a legfelsőbb hatóságok ezekre a beadványokra reagáltak. Állításaik zöme ugyan alaptalannak bizonyult, mégis a vizsgálatok tömegét zúdították az érintett városokra. Óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy a hatósági intézkedéseket kiváltó kérvények nem felső helyről számlázó „súgás”, „szervezés” termékei-e, amelyekre hivatkozva elérthető a végcél: a városi törvénykezés kiiktatása. Azt a látszatot keltve, hogy ezzel a városok kívánsága teljesül. A fenti gyanút tovább táplálják azok az intézkedések, amelyeket Rozgonyi főispáni helytartó foganatosított a helytartótanácsi leirat kézhezvétele után. Rozgonyi a helytartótanácsi felhívás nyomán utasította a szolgabírákat és a városok polgármestereit, hogy a kérdéses kimutatásokat haladéktalanul készítsék el és legfeljebb június 28-ig juttassák el hozzá. A rendezett tanácsok kérdésével kapcsolatban részletes instrukciókkal látta el a szolgabírákat. Utasította őket, hogy a rendelet vételét követően nyomban intézkedjenek egy népgyűlés összehívásáról, s ezen „ország fejedelmi biztosi” minőségben elnököljenek. A népgyűlésen a szavazatképesek többsége által döntsék el, hogy a jelenleg fennálló rendezett tanács beszüntetését — a város vagyoni állapotának ziláltáságára való tekintettel — óhajtják-e elrendeltetni. Lelkűkre kötötte, hogy a tanácskozás megkezdése előtt a közönséget komolyan figyelmeztessék arra, hogy a törvényszéki tisztviselők fizetéseit hamarosan újból szabályozni kell, azaz magasabbra kell emelni. A továbbiakban — hivatkozva a legfelsőbb szolgálat érdekeire — felszólította a szolgabírákat, hogy „ezen rendeletemet legszorosabb bizalmának esmervén, áztat mint illyet titokban tartsák, és habár a tanácskozás szabad menetére nyomást gyakorolni nincsen szándékom, a fentebbi irány eszmék fonalán a rendezett törvénykezési eljárás elérhetése czéljából nagyon is kívánatosnak sőt feltétlenül szükségesnek találom, a mindnyájunkat érdeklő adórendszerünknél fogva saját érdekeinknek is legmegfelelőbbnek találom, ha az annyi kiadással összekötött, s mindennek daczára egy rendes törvényszéktől méltán követelhető tökély fokára nem emelkedett rendezett városi törvényszékek megszűntével, egy minden kívánalmaknak megfelelő, s nagyobb személyzettel ellátott maradandó alapú törvényszék eránti eszme pártoltatik”. Kifejtette reményét, hogy a szolgabírák a fenti utasítás kívánt irányát megértik, és „tapintatos” eljárásukkal annak megvalósítását elősegítik. Hozzátette még, hogy a népgyűlés akarata remélhetőleg „szavazás nélkül” is kivehető lesz. Elrendelte, hogy e népgyűlés menetéről szabályszerű jegyzőkönyvet vegyenek fel, s június 28-ra azt is terjesszék fel hozzá. Levele végén Rozgonyi megjegyezte, hogy a szóbanforgó népgyűlésre a városi tanács is meghívandó. Felhatalmazta a szolgabírákat, hogy a tanács egyes tagjainak a fenti rendeletből bizalmas úton annyit, amennyit közölni jónak találnak, megszívlelés végett előterjeszthetnek, „őket előre is figyelmeztetnék, hogy a tanácskozásoknál, mellyeknek eredményét éber figyelemmel kísérendem, önző czélokból ildomtalan nyilatkozatokra magokat ragadtatni állásuknál fogva ne engedjék”.87 87 CSMI. (SzF) 880/1864. Főisp. Helyt. ált. ír. 63
