Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

III. A provizórium időszaka

sát. Ezzel egyidejűleg a máreius 31-én megválasztott váltságügyi küldöttséget felszólították, hogy „magukat minden tettleges működéstől visszatartsák.”

A váltsági küldöttség az április 3-ra összehívott első értekezletének megkezdése előtt értesült a tanács tiltó határozatáról. Annak megvitatása után egy nyilatkozatot fogalmaztak. Ebben kijelentették, hogy noha a váltsági ügy, mint tisztán közbirtokossági ügy, kizárólag az érdeklett feleket illeti, mindazonáltal a küldöttségnek nem volt szándékában a tanácsot kizárni, sőt a polgármester és a tanács közreműködését szívesen veszi és kéri. Megjegyezték, hogy a birtokossági közgyűlést a tanács hívta össze, s annak eljárása ellen sem az elnöklő főbíró, sem a tanács tagjai nem emeltek óvást, ezért érthetetlen a mostani tiltakozás. Végezetül leszögezték, hogy ha a letiltás miatt okozott késedelemből a közönségnek kára származnék, azért egyedül a tanácsnak kell viselnie a felelősséget. Ezért kérték a tiltó határozat visszavonását. A tanács nyomban megtárgyalta a küldöttségi nyilatkozatot, de a letiltó határozatától nem állt el, sőt azt nyomatékosan megismételte.81

A váltsági küldöttség a tilalom ellenére folytatta működését. Április 8-i ülésén megbízott 3 küldöttségi tagot azzal a feladattal, hogy tudakolják meg a Károlyi grófok szándékát a végrehajtás módozatait illetően, igyekezzenek elérni a végrehajtás felfüggesztését, ill. azt, hogy az ítéleti summa és kamatainak lefizetésére a város kapjon ötévi haladékot. A megbízottak budapesti útjuk előtt felkeresték Horváth László uradalmi ügyészt Hódmezővásárhelyen. Ismertették vele a grófokhoz írt kérelem tartalmát, s kikérték véleményét. Az uradalmi ügyész nyíltan elmondta, hogy biztos tudomása szerint a grófok semmi szín alatt nem fognak elállni a törvényes végrehajtástól. Nem titkolta azt sem, hogy őt bízták meg a végrehajtás módozatainak kidolgozásával. A tervezet lényege pedig az, hogy a már szabad használatra kiosztott zálogföldek maradjanak azok birtokában, akiknek nevére jelenleg telekkönyvezve vannak, úgy azonban, hogy az érintettekkel a grófok szabályos haszonbérleti szerződést kötnének. A haszonbérleti díjak fizetése szeptember végén kezdődnek, s mindaddig tartanak amíg a törvényesen megállapított marasztalási összeg letörlesztve nincs. Ily módon a grófok biztosítékot kapnak, és a lakosságot sem érinti olyan súlyosan a végrehajtás. Mivel a kiküldöttek lényegében választ kaptak mindenre, útjukat megszakították, és visszatértek Szentesre. A váltsági küldöttség úgy értékelte az uradalmi ügyész nyilatkozatát, hogy kedvezőbb megoldást aligha lehetne elérni. Azoknak a birtokosoknak a biztosítására, akik haszonbéres szerződést lesznek kénytelenek kötni az uradalommal, kimondták,hogy a haszonbérleti summák fizetése a váltságban érdekelt valamennyi birtokost terheli, azért azokat a váltsági pénztárból kell fizetni. A tanácskozás feloszlása előtt többen indítványozták, hogy a március 31-i birtokossági gyűlésen megválasztott 24 tagú küldöttség létszámát az április 12-re kitűzött újabb gyűlésen emeljék fel 40 főre. Az indítványt elfogadták és nyomban összeállították a pótlásra alkalmas 16 személy névsorát.82

A birtokos lakosság a tervezett időpontban összegyűlt. A szolgabírói megnyitó után Kamocsay polgármester vette át a szót. Az újabb gyűlés összehívásának okait taglalva előadta, hogy az előző birtokossági közgyűlésen megalakított váltságügyi küldöttség élére önálló elnököt választottak, arra viszont a legkisebb intézkedés sem történt, hogy

81 CSML (SzF) 515—518/1864. Tanácsi jgyk. és ir.; 2—3, 6/1864. Szentes Város Váltsági Küldöttségének jegyzőkönyvei (a továbbiakban Váltsági Küld. jgyk.)

82 CSML (SzF) 7-11/1864. Váltsági Küld. jgyk. '

59