Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
zott úgy, hogy kész belépni a gazdasági bizottmányba. A későbbiek során ez a szám 73- ra emelkedett. A kedvező eredmény láttán Kovács Károly utasította a polgármestert és a szentesi főszolgabírót, hogy hívják össze tanácskozásra a közreműködni kész képviselőket, s alkalmas új egyének megválasztásával 100 főre egészítsék ki a felállítandó testület létszámát. A szervező értekezletre 1862. szeptember 20-án került sor. A polgármester és a főszolgabíró ezt az összejövetelt szánta a gazdasági bizottmány alakuló ülésének. Elképzelésük utóbb elhamarkodottnak bizonyult. A képviselők többsége ugyanis úgy nyilatkozott, hogy egyszerű kinevezés által nem érzik feljogosítottnak magukat a közügyekbe való beleszólásra. Eredményes működésük alapfeltétele, hogy élvezzék a lakosság bizalmát, ez pedig csak úgy érhető el, — szögezték le határozottan — ha a lakosokra ruházzák a bizottmány tagjainak megválasztását. Ennek érdekében indítványozták egy újabb népgyűlés egybehívását. A kívánt népgyűlést szeptember 28-án tartották meg, Kovács Károly másod alispán elnöklete alatt. Az egybegyűlt lakosok szavazataikkal megerősítették a bizottmányi tagságra vállalkozott 73 volt képviselőt, majd hozzáláttak a bizottmány kiegészítéséhez. Az eredeti instrukciótól eltérően nem 100 főre kerekítették ki a bizottmányt, hanem 104 főre, vagyis annyira, ahány főből az 1848/49. évi képviselő-testület állt. A választások befejeztével az elnöklő alispán megalakultnak nyilvánította Szentes Város Gazdasági Bizottmányát.76 A gazdasági bizottmány 1862 novemberében kezdte meg tényleges működését. Az elintézésre váró ügyeket elsőként változatlanul a tanács vitatta meg és látta el határozatokkal. A jellegénél fogva a gazdasági bizottmány elé tartozó ügyek esetében a határozatok csupán tanácsi véleménynek feleltek meg, amelyeket a bizottmány vagy elfogadott, vagy nem. Bizottmányi döntést kívánó legjelentősebb tárgyak voltak: — az úrbéri kárpótlási tartozások törlesztésének meghatározása, — a közlegelők felosztása, a legelő illetékek kirovása, — a város tulajdonát képező épületek, kocsmák, malmok ... stb. bérbeadása, ezek taksáinak megállapítása, — az éves előköltségvetés felülvizsgálata, — a városi pénztárak ellenőrzése, — a városi épületek és egyéb javadalmak leltározása, ellenőrzése, — házhelyek kijelölése, eladása, — közmunkák szervezése...stb. A bizottmány határozathozatal előtt saját tagjaiból álló választmányokat küldött ki a napirenden lévő ügyek megvizsgálására és véleményezésére. A választmány véleményes jelentését a bizottmány megvitatta és határozattal látta el. Érvényes határozathoz legalább 50 bizottmányi tag jelenléte volt szükséges. A határozatot végrehajtásra visszajuttatták a tanácshoz. A tanács és a bizottmány közötti összeköttetést a polgármester személye biztosította, ő volt mindkét testület elnöke. A nem kívánatos bizottmányi határozat megsemmisítését — polgármesteri előterjesztésre — a főispáni helytartó mondhatta ki. 76 CSML (SzF) 764, 798/1862. Főisp. Helyt. ein. ír.; 384/1862. Másod Alisp. ein. ír.; 1/1862. Szentes Város Gazdasági Bizottmányának jegyzőkönyve (a továbbiakban Gazd. Biz. jgyk.); 876/1862. Főisp. Helyt. ein. ir. 55
