Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
A bizottmány működése nem volt zökkenőmentes. A legtöbb problémát kezdettől fogva a bizottmányi tagok üléseken való ingadozó részvételi száma okozta. Már a megalakulást követő első hónapokban csupán 56—60 fő jelent meg rendszeresen az üléseken, idővel ez a szám is folyamatosan csökkent. 1863 tavaszától egyre gyakoribbá vált, hogy a bizottmányi ülést a határozatképesség hiánya miatt el kellett napolni. A bizottmány aktív magját képező Oroszi Miklós vezette csoport több alkalommal felkérte a polgármestert, hogy léptessen életbe erélyesebb rendszabályokat a rendszeresen távolmaradókkal szemben. Kinyilatkoztatták, hogy a várost érő esetleges károkért azok lesznek a felelősek, akik a bizottmányi tagságot elvállalták, de az üléseket egyáltalán nem, vagy csak ritkán látogatják. Kamocsay polgármester tehetetlennek bizonyult. Az ülésekről rendszeresen elmaradókra szórt korholó kifakadásai hatástalanok maradtak. Ezt belátva, az augusztus 1-i ülésen felszólította a bizottmányt, hogy a hiányzások ügyében hozzon végleges intézkedéseket. A megjelentek indítványozták, hogy a bizottmány minden egyes tagját még egyszer szólítsák fel nyilatkozattételre aziránt: részt akarnak-e venni a bizottmányi tanácskozásokon, vagy sem. A felszólítást tartalmazó körlevélben megismételték a felelősség kérdésében tett korábbi megállapításokat, megtoldva azzal a kijelentéssel, hogy a jelenlévő bizottmányi tagok a „közbizalom adta fontos megbízatásukból készebbek tömegesen visszalépni, mint sem magukat, bár mi csekély mértékben is, megbízóik által mások rovására hanyagoknak bélyegeztetni eltűrjék”. A nyilatkozatok számbavételekor kitűnt, hogy 21 fő nem kíván tovább a gazdasági bizottmány tagja maradni. A polgármester kísérletet tett a megüresedett helyek betöltésére, de redménytelenül. A többség pozitív nyilatkozata ellenére a szeptember 18-ára meghirdetett bizottmányi ülésen mindössze 46-an jelentek meg. A tanácskozást ugyan megtartották, de a bizottmány válsága egyértelművé vált. Mint utóbb kiderült, ez volt a gazdasági bizottmány utolsó összejövetele. Az eddig aktivitást tanúsító tagok beváltották a körlevélben tett ígéretüket, tömegesen visszaléptek a város gazdasági ügyeinek intézésétől. Kamocsay polgármester október végén tájékoztatta a főispáni helytartót a fejleményekről. Sürgetően kérte, hogy intézkedjen az „igen kevés számra leolvadt” gazdasági bizottmány kiegészítéséről, vagy pedig hatalmazza fel a városi tanácsot a bizottmány hatáskörébe tartozott ügyek intézésére. Ez utóbbi alternatíva esetén szükségesnek tartotta 24 bizalmi férfi kinevezését a tanács támogatására. Petrovich István nem foglalt azonnal állást az ügyben. A polgármester javaslatait átadta az első alispánnak azzal az utasítással, hogy a tanács meghallgatásával állapítsa meg a legmegfelelőbb megoldási módot. Vidovich alispán a városi tanácsra ruházta a gazdasági bizottmány helyreállítására vagy annak pótlására vonatkozó tervezet kidolgozását.77 2. ZAVAROK A VÁROSI ELÖLJÁRÓSÁG MŰKÖDÉSÉBEN. A VÁLTSÁGI BIZOTTMÁNY MEGALAKULÁSA A gazdasági bizottmányhoz hasonlóan komoly problémák mutatkoztak a városi tisztikar működésében is. A legtöbb gondot a gyakori személycserék okozták. Élthez 77 CSML (SzF) 74, 89., 125. 145, 155/1863. Gazd. Biz. jgyk.; 1530/1863. Főisp. Helyt. ein. ir.; 2135/1863. Tanácsi jgyk. 56
