Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
III. A provizórium időszaka
hogy az saját magány érdekei iránt áthatva és felvilágosítva, minden czélnélküli sőt káros elfogultságából kijózaníttassék”.74 A népgyűlés előtt Oroszi Miklós és társai egy beadványt fogalmaztak a főispáni helytartóhoz címezve. Ebben kérték egy gazdasági választmány felállításának engedélyezését. A kérvény nyomán egyértelművé vált, hogy az ellenzékbe szorult volt tisztviselők és képviselők részt kívánnak vermi a város gazdasági helyzetét befolyásoló döntések meghozatalában, de közreműködésüket csak új keretek között tudják elképzelni, a képviselő-testület elnevezés mellőzésével. A gazdasági választmány felállításának szorgalmazásával valójában érvényt kívántak szerezni annak az elvnek, amelyet az 1861. november 5-i utolsó közgyűlésen mondtak ki. A Szentesen felhalmozódott problémák és a kialakult közhangulat hatására Petrovich István főispáni helytartó úgy döntött, hogy személyesen veszi kézbe az ügyek rendezését. Elfoglaltságai miatt az augusztus 31-re meghirdetett népgyűlést elhalasztotta. Új határnapul szeptember 3-át tűzte ki. Ezen a napon személyesen megjelent Szentesen, és a nagy számban összegyűlt lakosok előtt kijelentette, hogy a „közönséget és a város egyes lakosait közvetlenül érdeklő ügyek kezelésében (...) nem csak lehető nyilvánosságot, de a közönség személyes befolyásával egybekötött eljárást óhajt követni”. Szavainak hitele érdekében felhívta a jelenlévőket, hogy szabad belátásuk szerint nyilatkozzanak a hosszú ideje üresen álló árvapénztárnoki állás betöltésének kérdésében. A többség kívánságának engedve ott a helyszínen kinevezte árvaszéki pénztárnokká Szalay János korábbi pénztárnokot. A kedvező légkör megteremtése után rátért a kényesebb kérdésekre. Szólt a városi tanács működése ellen benyújtott panaszokról, valamint arról a sokak által aláírt kérvényről, amely egy gazdasági bizottmány megalakítását szorgalmazza. Ezek kapcsán hozzálátott a nép régen tervezett „kiokosítá- sához”. Hosszas fejtegetésének a lényege az volt, hogy a problémák felhalmozódására azért kerülhetett sor, mert az elmúlt évben a nép által megválasztott képviselő-testület — mely sem feloszlatva, sem működési teréről leszorítva nem lett, sőt a nép bizalma által ráruházott hatáskörében való meghagyása szándékával további működésre fel is szó- líttatott — visszavonult. Egyedüli megoldásnak azt tartaná — jelentette ki Petrovich —, ha a visszavonult képviselő-testület ismét elfoglalná helyét. Ezek után felolvastatta az 1861-ben megválasztott képviselők névsorát, majd felszólította őket, hogy a nép előtt egyenként nyilatkozzanak, részt kívánnak-e venni a város köz- és gazdasági ügyeinek intézésében, vagy sem. A hatásosnak szánt fogás nem vezetett eredményre. A 120 fős képviselő-testületből mindössze 13 képviselő adott kedvező választ a feltett kérdésre. A kudarcot Petrovich annak tulajdonította, hogy számos képviselő nem jelent meg a népgyűlésen. Ezért megbízta Kovács Károly alispánt, hogy az elkövetkező napokban újból, ezúttal írásban szólítsa fel nyilatkozattételre a képviselőket, majd tegyen kijelöléseket egy „nagyobb számmal alakítandó képviselő-testület, illetőleg gazdasági bizottmány” tagjaira. A népgyűlés lényegében kézzelfogható eredmény nélkül feloszlott.75 A volt képviselők írásos felszólítása hamarosan megtörtént. Mivel a szervezés ezúttal már egyértelműen a kérvényezett gazdasági bizottmány felállítására irányult, az érdeklődés is megnövekedett. A másod alispáni körlevélre 65 volt képviselő nyilatko74 CSML (SzF) 242, 555/1862. Főisp. Helyt. ein. ir.: 166/1862. Első Alisp. ein. ír.; 311/1862. Másod Alisp. ein. ir. 75 CSML (SzF) 715, 764/1862. Főisp. Helyt. ein. ir. — Népgyűlési jgyk. 54
