Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
I. Abszolutista berendezkedés
szóló gúnyiratok és lázító nyomtatványok osztogatásában. Tettükért a Nagyváradi Cs. Kir. Haditörvényszék előtt kellett felelniük.25 Ezzel egyidőben indult országos hajsza a „Magyar forradalmi adattár” című illegálisan terjesztett könyv ellen, melyet azért tartottak különösen veszélyesnek, mivel az „Kossuth visszajöttét tárgyazván, a nép között lázadási szellemet költ.” Néhány hónap elteltével pedig összeállították az indexre tett „Lázító irányú könyvek és irodalmi művek” jegyzékét, eljuttatva azt az alsóbb szintű hatóságokhoz.26 A császári hatóságok nem elégedtek meg a forradalom és szabadságharc nyomtatott emlékeinek üldözésével. A forradalmi kormányzat emlékének teljes eltörlése érdekében barbár módon célba vették a hatósági iratokban található ezirányú nyomokat is. Szigorú utasítást adtak ki az 1848/49 folyamán keletkezett testületi jegyzőkönyvek átvizsgálására, s a bennük „netalán talált kérdéses forradalmi rendeletek” megsemmisítését írták elő. Kimondták, hogy amennyiben a kérdéses jegyzőkönyv egyes lapjain magán vagy közjogi tárgyak nem szerepelnek, úgy az egész lapot végképp el kell távolítani, ha más tárgyak is szerepelnének az adott oldalon, akkor a „forradalmias tartalmú cikkek” tétessenek olvashatatlanná. Sajnos ezt a rendeletet Szentesen is végrehajtották. Az utólag készített 1848/49-es tisztázati jegyzőkönyvekbe már be sem vezették a forradalminak minősített tárgyakat, a piszkozati jegyzőkönyvekben pedig többszörös vonallal olvashatatlanná tették a kritikus részeket.27 3. NÉPHANGULAT A szabadságharc végnapjaiban, valamint a bukást követő hónapokban a nép hangulatára az általános levertség, elkeseredettség, csalódottság volt a jellemző. Sokáig nem hitték, hogy a szabadságharc végleg elbukott, de az új hatóságok megjelenése, a megtorló intézkedések foganatosítása egyre nyilvánvalóbbá tették a szomorú valót. Az elkeseredettséget csak mélyítette a fegyveres harcok befejezése után fellépő általános pénz- és élelmiszerhiány, s az ebből következő ínség. A lakosság dermedt hallgatása aggodalommal töltötte el a berendezkedő új hatalom helyi képviselőit, akik szemtanúi voltak a nép lelki és anyagi elnyomorodásának. Az ezekben az időkben kelt hatósági jelentésekből árad a hatalomra jutottak bizonytalankodása, félelme. A polgári közigazgatás szervezésével megbízott Dobosy Lajos kormányzó alispán pl. nem titkolta, hogy a szervező tevékenysége során a lakosság támogatására egyáltalán nem számíthatott. Általánosságban megállapította, hogy a nép csendes, de nyugtalanító jelenség, hogy a „bujkálásból haza szállingózók a népet ál hírekkel ébresztgetik”.28 Egyik 1849. szeptember végén kelt jelentésében kijelentette, hogy a nép indulatát a katonai hatalom ugyan elnyomta, de „rejtve élő szikrája gyúlékony anyag hozzájárulásával hirtelen lángra gerjedhet”. Megítélése szerint ilyen gyúlékony anyagot szolgáltathat a „kereset- mód csökkenése, az élelmiszerek megfogyása és a pénzhiány”. Figyelmeztette feletteseit, hogy „népünk szilaj vad természete igen fogékony ezen gyúlékony anyagokhoz”. A felsőbb hatóságok is érzékelték a nép körében uralkodó feszült légkört. Helyzetmegíté25 CSML (SzF) 233, 646, 1406/1850. Megyefőnöki ir. 26 CSML (SzF) 912/1850. Megyefonöki ir.; 1287/1850. Szolgabírói levelezőkönyv 27 CSML (SzF) 33/1851. Megyefonöki elnöki ir. 28 CSML (SzF) 23, 39/1849. Megyefonöki ir. 25
