Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
I. Abszolutista berendezkedés
lésük szerint „a kárhozatos zavargásokkal felidézett felforgatás utó ingásai még most is érzékelhetők”.29 E megállapítást igazolni látszik az az eset is, mely 1849 novemberében izgalomba hozta a szentesi polgárokat. A járókelők fényes nappal egy szentesi asszonyra lettek figyelmesek, aki az utcán haladva egy pecsétes írást lobogtatott a kezében, s hangos szóval szidalmazta a „pecsovics kutya urakat”, fennhangon hirdetve Kossuth vissza- jövetelét. A kezében tartott írásról azt állította, hogy az Kossuth Lajos levele, ő maga pedig Kossuth küldötte. A pillanatok alatt összesereglett sokaság ámulva hallgatta a vakmerő szavakat. A helyszínre érkező Basa József főszolgabíró láttán a felbőszült asszony még erőteljesebb szidalmakkal illette a császári hivatalnokokat, azt hangoztatva, hogy a hazatérő Kossuth úgyis felakasztatja valamennyit. A főszolgabíró nyomban lefogatta a hangoskodó asszonyt, s a városi tömlöcbe záratta. A vizsgálat során kiderült, hogy semmiféle Kossuth levél nem volt a lefogottnál. Ennek ellenére a lázítás számba menő rendbontásért a főszolgabíró megkorbácsoltatta az eszelős asszonyt.30 A Kossuth-várás más formákban is megmutatkozott. A hatósági jelentésekből kitűnik, hogy a szigorú rendelkezések ellenére sokan még mindig nem szolgáltatták be a Kossuth-féle bankjegyeket, átmenetinek tartva Kossuth távozását. A császári hatóságok ezt az illúziót a bankjegyek nyilvános elégetésével igyekeztek szétoszlatni. A későbbiek során kiderült, hogy nem sok eredménnyel.31 A felsőbb utasításra készült hangulatjelentések a kezdeti időben viszonylag hű képet adtak a térségben uralkodó közhangulatról. Basa főszolgabíró 1850 januárjában írt jelentéséből megismerhetők mindazok a gondok és problémák, melyek a népet leginkább foglalkoztatták. Általánosságban megállapította, hogy „kerületemben a nép hangulata csendes, hallgatag és levert, minden felsőbb rendeleteket és hirdetményeket oda engedő hódolattal, szótlan engdelmességgel fogad és teljesít, a míveltebb osztály is azok iránti észrevételeivel visszatartózkodik, sem magán körökben, sem annál inkább nyilvános helyeken nem igen nyilatkozik. ” A nép hangulatát befolyásoló tényezők közül az alábbiakat emelte ki: „Legsajnálatosabban hat, kivált a magán segíteni nehezebben tudott köznép kedélyére a magyar bankjegyeknek tőlle minden kárpótlás, sőt annak csak reménye nélkül történő beszedése, mert pénzének s azért adott vagyonának vagy teljesített munkájának azzal együtti elenyésztén kétszeres veszteséget érez... Szinte leverőleg és nyugtalanítóan hat átaljában minden rendű nép hangulatára az igazság kiszolgáltatásának, melyet a forradalmi csaknem két egész év alatt hiába keresett, most a helyreállt béke lefolyt időszakában is fel nem találhatása... Nyugtalanító félelem aggódtatja kivált a több mérföldnyi pusztákon szétszórva fekvő tanyáikon tartott barmaik, s ezek élelmiszere miatt a gazdákat a fegyvereknek tőlük, mind már a felkelők, mind a most uralkodó kormány által lett beszedése az önvédelemnek a naponként inkább lábrakapö rablók ellenébe nem teljesíthetése okán. Ami a közigazgatás tárgyait illeti, arra nézve, bár sem jelenleg elégületlenségre oka nincs, sem pedig jövendőre nézve minden jónak és nyugságosnak reménye kebeléből ki nem aludt, mindezáltal az e részbeni bizonytalanság jövendő adóztatásának vagy ka- tonáskodási, s egyéb féle terheltetésének mily mértékben s mire leendő fordulása 29 CSML (SzF) 156, 377/1849. Megyefőnöki ir. 30 CSML (SzF) 6313/1851. Megyefonöki ir. 31 CSML (SzF) 812/1849. Szolgabírói ir. 26
