Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
évi jó termés biztosította a lakosság gabonaszükségletét, a fogyasztásban számottevő korlátozások nincsenek. A hadbavonultak ellátatlan családtagjai augusztus közepétől államsegélyben részesültek. A segély összege Szentesen naponként és fejenként 62 fillér, amely ekkor még elegendő a megélhetéshez. A város 2000 korona napi segélyt oszt, ebből 3226 ellátatlanra lehet következtetni. 1915 elején már gondok mutatkoztak a katonaság és a polgári lakosság kenyér- ellátásában. Ezért a kormány felhatalmazta a földművelésügyi minisztert, hogy a közigazgtási hatóságok útján lefoglalhassa az Országos Gazdasági Bizottság részére a búza, rozs, árpa és zab készleteket. A rendelet értelmében — amelyet Szentesen január 17-én hoztak nyilvánosságra — mindenki köteles volt a felsorolt cikkekből a birtokában lévő készleteket feltárni. Hatóságilag meghatározták a házi és gazdasági szükségletet, a fennmaradt felesleget pedig szabott áron át kellett engedni az Országos Gazdasági Bizottságnak. Szentesen az egy főre jutó házi búzaszükségletet havi 18 kg-ban állapították meg. Búzavetőmagot tilos volt visszatartani, azt az új termésből kellett biztosítani. Miniszterelnöki rendeletre február közepétől a búzalisztből, rozslisztből előállított kenyeret felváltotta a fele búzalisztből, fele kukoricalisztből készült hadikenyér. A háborús viszonyok közepette a városi tanács kiemelt feladatává vált a termelés szervezése, a munkaerő biztosítása, a mezőgazdasági munkák elvégeztetése. A növekvő emberi és állati munkaerőhiány miatt ez egyre több gondot okozott. A nehézségek leküzdését központi intézkedések segítették. A munkaerő pótlására engedélyezték a hadifoglyok alkalmazását, szabadságolták a katonákat, a hadisegélyben részesülő családtagokat — segélyjogosultságuk elvesztésének terhe mellett — mezőgazdasági munkára kötelezték. 1915-ben Szentesen közepes termést takarítottak be. A készletek nem kerültek mindjárt zár alá, a lakosság tehetősebb része október 15-ig szabadon beszerezhette szükségleteit. A városi tanács a közellátás biztosítása érdekében megbízta az Első Szentesi Kenyérgyár Rt-t, hogy az 1915. évi termésből — saját üzleti tőkéjének fel- használásával — biztosítsa az 1915/16. gazdasági évre a város polgársága részére szükséges gabonamennyiséget. Öt év tapasztalatára támaszkodva, valamint az 1913/14. gazdasági év forgalmát számításba véve a kenyérgyár 1200 tonna gabonát vásárolt fel az ellátatlan lakosság szükségleteinek fedezésére. Az előrelátó intézkedés igazolást nyert, mivel 1915. november 1-től a gabonakészletek felvásárlására már csak a Haditermény Rt. megbízottai voltak jogosultak.410 A háború második évében a megélhetési viszonyok érezhetően romlottak. Az élelmiszerek és egyéb alapvető termékek ára állandóan emelkedett, megjelentek a hiánycikkek. Az év folyamán drágult a hús, zsír, szalonna, villany, petróleum, dohány stb. A nehézségeket fokozta a hadigazdálkodás elengedhetetlen tartozékának számító rekvirálás, amely a gabonaneműek mellett kiterjedt a kukoricára, cukorrépára, babra, burgonyára és takarmányfélékre. A közellátás romlása legérzékenyebben a hadisegélyezetteket érintette. Ehhez nagymértékben hozzájárult az a körülmény, hogy 1915 márciusában leszállították az államsegély összegét. Csongrád megyében a szegedi pénzügyi hatóság beszüntette a 2 koronát meghaladó hadisegély kifizetését, figyelmen 410 CSML (SzF) 8843/1916. Polgm. ált. ir.; AE, 1914. augusztus 14., 1915. január 7., január 17., február 4., február 19., március 17., március 24., március 29., április 3., július 3., augusztus 28., szeptember 9., október 3.; Horváth Ilona: i. m. 9. o. 237
