Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
rendeletet bocsátott ki a bevonulások sorrendjéről. Eszerint az első lépcsőben a 38—41 éves szentesi tartalékosoknak kellett bevonulniok Gyulára, Békéscsabára és Szegedre. Szeptember közepén összeírták az 1892—1894 között született népfelkelőket, egy hónappal később pedig az 1887—1890 között születetteket. Október 26-án 412 népfelkelő újonc vonult be Szegedre az elmaradhatatlan rezesbanda kíséretében.403 1914 végére nyilvánvalóvá vált a villámháborús stratégia kudarca, fel kellett készülni a háború elhúzódására. Az emberveszteség pótlására 1915-ben folytatódott a hadkötelesek összeírása, szemléje és sorozása. A 37—42 évesek újrasorozása mellett sor került a 42—50 évesek számbavételére. A januári, márciusi és októberi bevonulások következtében kb. 7 ezerre nőtt a szentesi hadbavonultak száma, ez a kereső népesség 53,5 %-a.404 A Monarchia kivédte az orosz lerohanás veszélyét, nehéz harcokban megszállta Szerbiát, a nagy vérveszteségekkel járó galíciai és szerbiai hadműveletek azonban felemésztették a hadsereg fegyverben álló részét. Az emberanyag pótlása érdekében 55 évre emelték fel a hadkötelezettség korhatárát, megszigorították a felmentéseket. 1916 folyamán Szentesről négy alkalommal történt bevonulás. Ezúttal behívták az iparosok jelentős részét és a mezőgazdasági felmentetteket is. A helyi hatóságok kimutatása szerint a háború kitörésétől 1917 júniusáig 9200 szentesi teljesített katonai szolgálatot. Ezek között szép számmal akadtak olyanok, akiket többször leszereltek, majd újra behívtak. A bevonultak számához viszonyítva igen alacsony volt a felmentettek aránya, ez jórészt Cicatricis főispán buzgóságának volt köszönhető. A mindössze 309 felmentett személy jobbára a vezető közigazgatási tisztviselők, jómódú parasztok, a Haditermény Rt. bizományosai, földbirtokosok, haszonbérlők, értelmiségi foglalkozásúak közül került ki. A besorozottak tömegét a kubikosok, kis- és törpebirtokosok és a kisipari munkások alkották. 1918-ban újabb behívásokra került sor. Márciusban bevonultatták az 1894—1899. évfolyambeli felmentett népfelkelőket, majd az 1900-ban született gimnáziumi tanulókat is. A besorozott szentesiek többsége a 101. békéscsabai, a 46. szegedi „közös” (cs. kir.) gyalogezredben, valamint a 7. szegedi utász-árkász zászlóaljban teljesített szolgálatot, megjárva a szerbiai, galíciai, bukovinai és olasz frontokat. Az eltűntek, elesettek, a fogságban szerzett betegség következtében meghaltak összlétszáma megközelítette az 1300 főt. Emléküket a Pásztor János által készített, 1926-ban felállított hősi emlékmű őrzi.405 A háborút megsínylette a város állatállománya is. 1914. október elején összeírták a szentesi gazdák lovait, az alkalmasnak találtakat december végéig át kellett adni a katonaságnak. Ez kb. 900 ló bevonultatását jelentette. Ezzel párhuzamosan a katonai parancsnokság utasítására a gazdákban ki kellett állítania 550 kétfogatú teherszállító kocsit, amely újabb 1100 ló igénybevételét jelentette. Utóbb ezek visszatérhettek. 1915-ben az emberanyag mellett szükségessé vált a lovak utánpótlása is. Az újabb 403 AE, 1914. augusztus 23.. szeptember 17., október 25., október 27.; SZL, 1914. augusztus 23., szeptember 17., október 29. 4<m AE, 19Í5. október 6., október 13—14., október 17.; Horváth Ilona: i. m. 11. o. 405 CSML (SzF) 3305/1918. Főisp. ált. ír.; SZL, 1916. január 16., február 17., április 23., április 27., május 7., október 29.; AE, 1917. január 7., január 9., január 11., január 21., február 5., február 27., március 6., április 7., május 20., 1918. március 6., április 21.; Szentes (szerk.: Nagy Imre) Bp. 1928. 100—107. o.; Gaál Endre: Szentes az 1918—1919. évi forradalmak idején 7—9. o. 234
