Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
kizárt minden 30 éven aluli nagykorú polgárnak korlátozás nélkül meg kell adni a szavazati jogot. „Ennyit csak megérdemel az a polgár, aki életét kockáztatja a haza ügyéért!” — szögezte le az újság. Az utóbb nagy vihart kavart cikkek közül érdemes kitérni az „Igaz hangok” címűre, amely napokra lebontva, érzékletesen mutatja be a háború kitörése nyomán Szentesen kialakult közhangulatot. A július 27-28-iki bevonulásokról például így ír: „Hétfőn vitték el a legények elejét. A háborúba vonulókat elkísérték a vasútállomásra hozzátartozóik. Itt öreg szülők remegő pillantással tekintenek búcsúzó fiukra, ott az apa hozza a kis elemózsiával megrakott batyut. Amott szerelmes szép asszony szívettépő zokogással borul búcsúzó férje kebelére. Közelben szepegő apró gyermekek fuldokló sírással kapaszkodnak bele távozásra készülő apjukba. Valami borzasztó kétségbeesés rí le a hátramaradottak arcáról! Nem csoda! Hiszen ki tudja, látják-e többé a távozó fiút, a testvért, a férjet, az apát! Avagy nem-e bénán, nyomorultan térnek-e vissza! A távozó férfiak önérzetesek, komolyak, de olykor-olykor az ő szempillájukban is megjelenik a visszafojtott könny, amit újjuk végével szétmorzsolnak. Kedden a népfelkelők utaztak el. Csupa meglett férfi. Hiszen 32—42 évesek. Itt már az elkísérők száma nagyobb. A panasz is hangosabb, a jajszó is fájóbb. Némelyiket 6-7 gyermeke, felesége kísérte az állomásig. A férfiak mennek, utaznak tova, ki tudja merre, meddig? Ki tudja mit hoz a sors? A háborúval vele jár, hogy a halál elszedi a maga áldozatait bőven. ” Az „Igazi hangok” című eseménynaptár kitért a július 30-i háború melletti tüntetésre is, megjegyezve, hogy a tömeget tisztviselők vezették. Cicatricis főispán buzdító szónoklatához az alábbi epés kommentárt fűzte: „Beszéddel nem lehet elsimítani a háborút főispán uram... Önnek van legkevesebb joga althoz, hogy hangosan szóljon! Ne szavaljon főispáaságod, hanem gondoskodjon arról, hogy éhen ne vesszenek azok, akiket kenyér nélkül kényszerült itthagyni a háborúba induló kenyérkeresőjük. ” A Szentesi Ellenőr és szerkesztője elleni megtorlás természetesen nem maradt el. Ügyészi utasításra a szóbanforgó számot a rendőrség elkobozta, az alispán pedig betiltotta a lap utcai árusítását. A szegedi főügyészség Lánczi Simon Pál ellen bűnvádi eljárást indított hatóság elleni izgatás és fegyveres erő elleni vétség címén. A szentesi ügyvédi kar beadványt intézett a Szegedi Ügyvédi Kamarához, amelyben elhatárolta magát Lánczi cikkeinek tartalmától. Az elítélő beadványt — amelyet az Alföldi Ellenzék szó szerint leközölt — 11 szentesi ügyvéd írta alá, élükön Burián Lajossal. A Szentes és Vidéke általános társadalmi bojkottot hirdetett a „hazafiatlan” újsággal és szerkesztőjével szemben. A Lánczi elleni vádat utóbb az ügyészség igazságügyminiszteri utasításra elejtette, a Szentesi Ellenőr azonban 1914 októberétől szüneteltette működését, mivel szerkesztőjét behívták katonai szolgálatra.402 32. HÁBORÚS TERHEK A remélt gyors győzelem elmaradása, valamint Oroszország hadbalépése miatt folytatódtak a katonai behívások. A városi katonai ügyosztály 1914. augusztus 22-én 402 CSML (SzF) 9366/1924. Alisp. ált. ír.; AE, 1914. augusztus 9—12.; SZL, 1914. augusztus 9., augusztus 13.; SZV, 1914. augusztus 9., augusztus 13.; Gaál Endre: Szentes az 1918—1919. évi forradalmak idején. In: Fejezetek Szentes forradalmi múltjából. Szentes, 1984. 26. o. 233
