Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
zék bizakodó várakozását bizalmatlanság váltotta fel. Újra kezdetét vette az obstrukció, Lukács pedig a demokratikus reformok helyett bejelentette a véderőreform vitájának folytatását. A parlament május 17-i ülésén magabiztosan kijelentette, hogy ő nem fog az obstrukció miatt az előző kormányok sorsára jutni. A következő napi ülésen a házelnök már nem adta meg az ellenzéki képviselőknek a napirend előtti felszólalás jogát, május 22-én pedig a munkapárti többség az obstrukció erőszakos letörését követelő Tisza Istvánt választotta meg a képviselőház elnökévé. Ezáltal nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány az obstrukció letörésére s a véderőreform ily módon való elfogadtatására készül. Az SZDP vezetősége május 23-ra politikai tömegsztrájkot és tüntető felvonulást hirdetett, tiltakozásul Tisza házelnöksége miatt. A sztrájkban és a tüntetésben mintegy 100 ezer fővárosi és környékbeli munkás vett részt. Az addig párját ritkító munkásdemonstráció „vérvörös csütörtök” elnevezéssel vonult be a történelembe. 1912. június 4-én Tisza István házelnök nem adta meg a szót az ellenzéki képviselőknek, akik a házszabályokhoz kívántak szólni. Erre azok lármázással szinte lehetetlenné tették Tisza beszédét. A legteljesebb zűrzavarban Tisza elfogadottnak jelentette ki a véderőjavaslatokat, a tiltakozó ellenzékieket pedig rendőrökkel hurcoltatta ki az ülésteremből. Az ellenzéki pártok intéző bizottságot alakítottak, amely határozatban mondta ki, hogy a kormánnyal és a házelnökkel szemben mindaddig folytatják a küzdelmet, amíg a megsértett jogrend helyre nem áll.382 A lezajlott események állásfoglalásra késztették a szentesi 48-as népköröket is. Június 9-én mind a két kör választmánya ülést tartott, és Sima László indítványára határozatilag kimondta: 1/ Mély megdöbbenései veszi tudomásul a képviselőházban történt eseményeket. Megbotránkozását fejezi ki a magyar nemzet legszentebb jogai, az érvényes törvények és házszabályok ellen gróf Tisza István és a Munkapárt által intézett támadások felett. A legnagyobb mértékben elítéli azon tényeket, hogy a magyar törvényhozás templomában fegyveres karhatalommal mocskoltatott be az egyéni szabadság és némíttatott el az ellenzék szólási joga. 2/ Üdvözli az egyesült ellenzéknek a törvények megoltalmazásáért folytatott küzdelmét, és harcainak további kitartó folytatására kéri föl. Biztosítja a szövetkezett ellenzéket arról, hogy küzdelmében vele érez Szentes város függetlenségi és 48-as polgársága, s küzdelméhez való csatlakozását bejelenti. 3/ Fölkéri a választmány Csongrád Megye Törvényhatósági Bizottságának ellenzéki tagjait, hogy június 15-én tartandó rendkívüli közgyűlésén teljes számban jelenjenek meg, s szavazataikkal igyekezzenek megakadályozni, hogy Csongrád megye közönsége nevében dicsőítsék a Lukács-kormányt és gróf Tisza István törvénytelen, nemzetellenes tevékenységét. A körök határozatát megküldték Justh Gyulának.383 A határozatban felemlített rendkívüli megyegyűlés parázs hangulatban folyt le. Az állandó választmány által előterjesztett indítvány lényege a következő volt: Csongrád megye közönsége elítéli az obstrukciót, helyesli annak letörését, s bizalmát fejezi ki a kormány iránt. Tisza Istvánt, a magyar államférfiak büszkeségét üdvözlik abból az alkalomból, hogy az ellene intézett merénylet nem sikerült. Az ellenzéki képviselők meg3g2 Magyarország története 7/2. 823—834. o. 383 AE, 1912. június 11.; SZL, 1912. június 13. 223
