Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
hagyta, s az újabb szavazás elrendelése helyett Kovács Dénest jelentette ki a párt hivatalos jelöltjének, azzal érvelve, hogy ő kapta a legkevesebb „nem”, és a legtöbb „igen” szavazatot. A többség tiltakozásának adott hangot, Sima László pedig óvást jelentett be az elnök eljárása ellen. Ennek ellenére a jelölés eredménye változatlan maradt. A délután folyamán az I. 48-as kör helyiségében összegyűlt körtagok felháborodással vették tudomásul a szokatlan jelölésről szóló beszámolót. Elhatározták, hogy írásos óvást nyújtanak be az elnökhöz, kérve abban a rendkívüli közgyűlés mielőbbi összehívását. A Szentesi Lap „Mikor a kisebbség dönt” címmel számolt be az eseményekről. A maga nemében páratlannak minősítette a jelölésről szóló határozat megszületését, tényként szögezve le, hogy jelölés tulajdonképpen nem történt, hisz az együttes ülés többsége minden jelöltet leszavazott. A tudósítás végén a lap bejelentette, hogy Molnár Jenő régi hívei figyelmen kívül hagyják azt az „oktrojált határozatot”, amely szerint Kovács Dénes a szentesi 48-as párt hivatalos jelöltje. Híven kitartanak Molnár Jenő mellett, mert tudják, ha nem ő lesz a követ, akkor kormánypárti követ lesz Szentesen. A Szentesi Lap állásfoglalása és az annak nyomán fellángolt ellenségeskedés, véglegessé tette a helyi párt régen érlelődő szakadását. Biztossá vált, hogy a közelgő választásokon Szentesen sem sikerül elkerülni a függetlenségi és 48-as pártok testvérharcát.370 Amíg a függetlenségiek egymás ócsárolásával voltak elfoglalva, azalatt a volt szabadelvűek szép csendben munkálkodtak a helyi Munkapárt létrehozásán. Szervezkedésüknek lökést adott a Nemzeti Munkapárt szegedi szervezetének március 6-i megalakulása, amelyen a szentesiek és a környékbeli községek 25 fős delegációval képviseltették magukat. Az eseményen jelenlévő Tisza István fogadta a Csongrád megyei küldötteket, akik nevében dr. Cicatricis Lajos alispán üdvözölte a vezért, biztosítva arról, hogy a megye politikailag vele rokonszenvező polgárai híven fel fognak sorakozni az általa kibontott zászló alá, és mindent elkövetnek, hogy azt diadalra segítsék. Az ígéretet hamarosan tettek követték. A hatékonyságot biztosította, hogy az uralkodó Cicatricis Lajost nevezte ki Csongrád megye és Hódmezővásárhely új főispánjává, aki a tőle megszokott határozottsággal látott hozzá a megyebeli kormánypárt megszervezéséhez. Alig 3 héttel a kinevezése után sor került a Csongrád Megyei Nemzeti Munkapárt megalakítására. Az alakuló közgyűlést 1910. április 3-án tartották Szentesen, a Petőfi szálló színháztermében. A Szentes és Vidéke tudósítása szerint a résztvevők száma elérte az 1000-1100 főt. Szentesről 673 szavazati joggal rendelkező és kb. 60 szavazati joggal nem rendelkező polgár jelent meg, a megyebeli községek pedig 367 fővel képviseltették magukat. A gyűlést Novák József, a Pallavicini uradalom kormányzója nyitotta meg, majd Fekete Márton királyi tanácsos ismertette a párt programját. Ezt követően került sor a tisztség- viselők megválasztására. A Csongrád Megyei Nemzeti Munkapárt elnökévé gróf Károlyi Imrét, helyettes elnökké Novák Józsefet, a végrehajtó bizottság ügyvezető elnökévé pedig Fekete Mártont választották. A 25 fős végrehajtó bizottságban 12 szentesi kapott helyet. A megye négy választókerületébe helyi bizottságokat alakítottak. A 8 tagú szentesi bizottság elnöke Balogh János lett. Az alakuló közgyűlés végén bizalmi táviratot küldtek a kormánynak, Tisza Istvánnak és Károlyi Imrének. A Szentes és Vidéke rendkívül sikeresnek értékelte a pártalakulás lefolyását, 370 AE, 1910. március 30.—április 3.; SZL, 1910. március 30—31., április 3. 217
