Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
Dénes népgyűlési szereplésének nem a pártok egyesítése a célja, hanem inkább az, hogy magát a Kossuth-párt jelöltjeként bemutassa. A népgyűlést Burián Lajos elnök nyitotta meg. Elöljáróban leszögezte, hogy a gyűlést nem korteskedésre hívták össze, hanem a politikai helyzet tisztázására, és abból a célból, hogy Szentes polgársága felemelje szavát a függetlenségi pártok torzsalkodása ellen. Ezek után átadta a szót Kovács Dénesnek, akinek a beszéde arra irányult, hogy a „nemzet napszámosainak kötelessége felhívni a nagyokat, hogy hagyjanak fel a gyűlölködéssel és forduljanak a közös ellenség ellen. ” A gyűlés végén Burián Lajos elnök felolvasta a határozati javaslatot, amelynek lényege: a szentesi függetlenségi 48-as polgárok aggodalommal szemlélik azt a a testvérharcot, mely az országgyűlési függetlenségi és 48-as pártok között dúl, mely a többséget bíró pártot kettészakította, s ezáltal lehetővé tette a kisebbségben lévő 67-es párt uralomra jutását. A szentesi nép ezt a testvérharcot elítéli, kárhozatosnak, nemzetrontónak jelenti ki. Épp ezért kimondja, hogy Szentes népe a viszályban lévő függetlenségi és 48-as pártok egyikéhez sem csatlakozik, hanem megmarad a régi függetlenségi és 48-as elvi alapon, s óhajtja, hogy az ország- gyűlési függetlenségi pártok minél előbb egyesüljenek és együttes erővel menjenek bele a választási küzdelembe. Az ország 48-as választóit valamennyi kerületben hasonló határozat meghozására szólítják fel. A Szentesi Lap egyetértett a népgyűlési határozat tartalmával, s nem vonta kétségbe a szentesi 48-as körök elnökeinek jóhiszeműségét sem, mindamellett továbbra is kétes értékűnek minősítette Kovács Dénes állítólagos pártegyesítő mozgalmát. Különösen azért, mivel Kovács a népgyűlésen elhangzott beszédében egyfolytában azt a koalíciót védelmezte, amely az ország legnagyobb részében tönkretette a 48-as párt presztízsét. A lap megismételte azt a korábbi véleményét, hogy a március 20-i népgyűlés csa kürügyül szolgált a Kossuth-párt szentesi zászlóbontására, és ezáltal a helyi párt egységének megbontására. Az Alföldi Ellenzék és maga Kovács Dénes is cáfolta a jelölésével kapcsolatban lábrakapott híreszteléseket, de hamarosan kiderült, hogy a Szentesi Lap megérzése állt közelebb a valósághoz.369 Március 28-án együttes ülést tartott az I. és II. 48-as kör választmánya, azzal a céllal, hogy a hagyománynak megfelelően közösen döntsenek a képviselőjelölt személyét illetően. A 80 választmányi tagból 71 volt jelen. A jelölés megkezdése előtt kimondták, hogy a március 20-i népgyűlési határozat alapján állnak, és képviselőnek csak olyan személyt jelölnek, aki kötelezi magát arra, hogy megválasztása esetén sem a Justh-, sem a Kossuth-párthoz nem fog csatlakozni. Kimondták továbbá, hogy a jelölés titkos lesz, s a legtöbb szavazatot nyert személyt ismerik el a helyi függetlenségi párt hivatalos jelöltjének. Öt jelölt neve merült fel: dr. Molnár Jenő, dr. Négyessy László, Kalpagos Szabó Imre, Rónay Ákos és dr. Kovács Dénes. Ebben a sorrendben történt a szavazás is. (Megemlítendő, hogy Kalpagost eleve ejtették, mivel a legutóbbi megyegyűlésen bizalmat szavazott a Khuen-Héderváry-kormánynak.) Molnár 51 nem és 19 igen, Négyessy 60 nem és 11 igen, Rónay 68 nem és 3 igen, Kovács 38 nem és 33 igen szavazatot kapott. Vagyis egyik jelölt sem nyert abszolút bizalmat, mindegyik több „nem” szavazatot kapott, mint „igen”-t. Nagy meglepetésre Burián Lajos elnök ezt figyelmen kívül 369 AE, 1910. március 20., március 22., március 27.; SZÍ.. 1910. március 20.. március 22.. március 27. 216
