Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
I. Abszolutista berendezkedés
vatív első alispánját, Temesváry Istvánt, Csongrád és Csanád megyék királyi biztosává. Temesváry azonnal hozzálátott a szervező munkához. Segítőül magamellé vette forradalom előtti tiszttársát, Dobosy Lajos volt másod alispánt. Kinevezte Csongrád megye kormányzó alispánjává, s megbízta a megyében lévő városok és községek elöljáróságainak átszervezésével. Ennek érdekében Dobosy alispán megyei körútra indult. Utazása során szerzett benyomásairól folyamatosan tájékoztatta Temesváry királyi biztost. E jelentésekből jól kirajzolódik a szabadságharc összeomlásának napjaiban uralkodó megyebeli közhangulat. Egy augusztus 9-én kelt levelében arról számolt be, hogy Szegedről Szentesre menet igen sok kóborló honvédet látott, kik a szőregi csata után — aug. 5. — zászlóikat elhagyva a „vásárhelyi rétnek és tanyáknak vették útjokat, Görgey táborát keresendők.” Nem titkolta azon aggodalmát, hogy ha „ezek Görgeynek csak valamely kis csapatjával kapcsolhatnák is magokat, ezekkel vagy e nélkül is, a katonai védelem nélkül hagyott vásárhelyi és szentesi nagy tömeg népet fölkelésre izgathatják”. Ennek megelőzése végett az alispán szükségesnek tartotta, hogy a megye városaiba és községeibe térparancsnokokat nevezzenek ki, megfelelő katonai fedezettel. Már csak azért is — érvelt Dobosy —, mert ellenkező esetben a minden „morális és physical erő nélkül hivatal elfogadására bírandó tisztviselők” nem lesznek biztonságban, s a hivatalukat sem fogják tudni ellátni.4 Dobosy Lajos augusztus 6-án érkezett Szentesre. Megérkezéséig néhány itthon maradt tanácsnok igyekezett a rendet és a közbiztonságot fenntartani. A kormányzó alispán nyomban magaköré gyűjtötte a forradalom előtti volt tisztviselők egy részét, akik a szabadságharc alatt visszavonultan éltek, így — a korabeli szóhasználattal élve — nem „kompromittálták” magukat. Ezek véleményére alapozva állította össze a kinevezendő városi tisztviselők névsorát. Mint utóbb kiderült, ez egyáltalán nem volt könnyű feladat. Erre vall, hogy az új polgármester — Basa József egykori jegyző — kinevezése már augusztus 8-án megtörtént, ellenben a többi tisztviselő kinevezésére csak augusztus 16-án kerülhetett sor, és ekkor is csak igen foghíjasán. Számos fontos tisztség betöltetlen maradt, elsősorban alkalmas és önként vállalkozó egyének hiánya miatt. Szó sem volt tehát arról, hogy az alispán szabad belátása szerint válogathatott volna a szolgálatukat felajánló, állásért folyamodó császárhű egyének között. Sőt bizonyítható az is, hogy az augusztus 16-i kinevezések sem az önkéntesség alapján történtek. Erre utal töbek között az újonnan kinevezett polgármesternek az a jelentése, amelyet a kinevezések utáni napon írt Temesváry király biztoshoz: „Miután a kinevezett szentesi hivatalnok urak némelyike (...) hidegen veszik a dolgot, s felmentésökön munkálódnak, — némelyike pedig elő sem vehető, — némely része végre beteges, — kéntelen vagyok megkérni tellyes tisztelettel Nagyságodat, hogy méltóztassék a hidegnek látszókat neki buzdítani, s mentségöket el nem fogadni...”5 A nagy nehézségek árán összeállított városi tanács 1849. augusztus 18-án tartotta első ülését. Ez alkalommal mindjárt szembekerült azokkal az égető problémákkal, melyek sürgősen megoldásra vártak. Ilyen volt mindenekelőtt az általános pénzhiány, melyet a Kossuth-féle bankjegyek betiltása váltott ki. A legkisebb kiadások fedezése is 4 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár 272—273. o.; Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849—1854). In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből X. (szerk.: BlazovichLászló) Szeged, 1986. 103—129. o.; CSML (SzF) 23/1849. Megyefonöki ir. 5 CSML (SzF) 46—47/1849. Megyefőnöki ir. 18
