Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
logh Jánost, aki semmiféle pártpolitika kedvéért meg nem hajtaná Szentes zászlaját senki más, csak az igazság előtt. A szeptember 14-én megtartott választási értekezleten egyértelművé vált, hogy a városi képviselők túlnyomó többsége Balogh János megválasztását támogatja. A választási mozgalom elején elképzelt egység megvalósult, ennek tudható be, hogy Balogh János szeptember 17-én lemondott a megyei árvaszéki elnökségről és benyújtotta pályázatát a polgármesteri állásra.216 A szeptember 14-i értekezlet után a városi párt nyugodtan várta a választás napját, hisz többségének tudatában biztosra vette jelöltje győzelmét. A választást közvetlenül megelőző napokban azonban egyre szaporodtak a rosszat sejtető jelek. Híre terjedt például, hogy Stammer alispán a közbiztonság fenntartására hivatkozva katonaság kirendelését kérte Szegedről. A Szentesi Lap a hír kapcsán megpendítette annak lehetőségét, hogy az alispán hátha valami törvénytelenségre készül, ezért tesz óvintézkedéseket. Szeptember 27-én nyilvánosságra kerültek a pályázók nevei, s ez újabb aggodalmakra adott okot. A pályázók között szerepelt például Mátéffy Ferenc, aki a Szentes és Vidékében erőteljesen küzdött Tasnády megválasztása mellett, furcsa módon most mégis jelöltként lépett fel ellene. Szinte biztosra lehetett venni, hogy a stróman szerepét tölti be, ez pedig erősítette azt a gyanút, hogy a megyei párt mégis csak újból megkísérli a főjegyző választásnál bevált módszer alkalmazását. Ez ugyan nehezen volt hihető, a városi párt vezetői mégis jónak látták egy figyelmeztető nyilatkozat közzétételét a Szentesi Lap címoldalán. Ebben a becsületes pártküzdelem mellett szálltak síkra, és óva intették az illetékeseket attól, hogy megkíséreljék meggátolni Balogh János kandidálását. A nyomaték kedvéért a cikket 110 városi képviselő írta alá.217 Sokan hihetetlennek tartották azt a hírt, hogy Stammer alispán katonaságot hozat Szentesre. Katonák valóban nem is jöttek, ellenben csendőrök igen. Szeptember 28-án este Szegedről egy 36 főből álló osztag érkezett, másnap pedig folyamatosan megérkeztek a környező településekről berendelt feleslegek is. A csendőrkülönítmény a polgár- mester választás színhelyéül kijelölt ligeti városháza (a mai múzeum) tőszomszédságában lévő fürdőház (a mai játszóház) előtt helyezkedett el, Tyll László főhadnagy parancsnoksága alatt. A szokatlan eljárásról a Szentesi Lap „Zsandárvilág Szentesen” címmel tájékoztatta a város lakosságát. „A legnagyobb önmegtartóztatásra van szükség, hogy visszafojtsuk azt a felháborodást, melyet a vármegye ezen Bach-korszakra emlékeztető eljárása kelt fel bennünk” - írta a lap, majd így folytatta: „Szuronyok hegye alá helyezni Szentes város képviselő-testületét akkor, amikor mozgalma a békesség megteremtésére irányul, oly merénylet, mely méltán kiváltja a felháborodást”. A kilátásba helyezett erőszakot keményhangon elítélő írás az alábbi mondatokkal zárult: „Fel tehát Szentes város képviselői! Készüljünk a szavazásra — szuronyok alatt! Most ilyen világ van Szentesen, de majd lesz másforma is! Ne feledje el senki, hogy még a Bach- korszaknak is vége lett egyszer!”218 A szeptember 30-i közgyűlés pattanásig feszült légkörben vette kezdetét. A napirend előtt Fekete Márton képviselő, ármentesítő társulati igazgató, a helybeli Szabadelvű Párt egyik legtekintélyesebb tagja kérdést intézett az elnöki tisztet betöltő Stammer 216 SZL, 1891. szeptember 6., szeptember 15., szeptember 18. 217 SZL, 1891. szeptember 22—29. közötti számai. 218 SZL, 1891. szeptember 29. 136
