Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
joga védelmében a komoly, férfias helytállás tényezője volt, s ez fokozta a tisztikar mellett oda a közbizalmat, amilyennel Szentesen eddig még semmiféle magisztrátus nem bírt.”207 A tüntetésszámba menő tisztújítás további lépésekre sarkallta a megyét a város vezetőivel szemben. Váratlanul ismét előtérbe került az 1886-ban nagy port kavart, de azóta feledésbe merült Döme-féle árvatári sikkasztás ügye, mely alkalmasnak látszott a város első számú vezetőinek meghurcolására. A felmelegített ügy kapcsán végrehajtott újabb vizsgálat eredményeként a Közigazgatási Bizottság „ellenőrzés hiánya” címén fegyelmi vizsgálatot és 19600 forintig terjedő vagyoni zárlatot rendelt el Sarkadi polgármester és Burián tisztiügyész ellen. A határozat nagy feltűnést keltett, hisz közismert volt, hogy a sikkasztást annakidején a polgármester derítette ki, míg az ellenőrzést végző megyei szervek éveken át rendben találták és jóváhagyták a sikkasztást tartalmazó számadásokat. A legnagyobb visszatetszést azonban az váltotta ki, hogy a Köz- igazgatási Bizottság a fegyelmi vizsgálat vezetésével az elfogulatlannak aligha tekinthető Stammer alispánt bízta meg. Az érintettek érthető módon fellebbezést nyújtottak be a határozat ellen a belügyminiszterhez. Sarkadi polgármester fellebbezéséből világosan kitűnt, hogy nem a vizsgálat ellen van kifogása, hanem az annak vezetésével megbízott személy ellen. Megítélése szerint Stammer alispán — azon túl, hogy hónapok óta ellenséges magatartást tanúsít irányában — közvetlenül érintett fél az ügyben, ezért sem lehet alkalmas a vizsgálat vezetésére. A jogszabályok ugyanis egyértelműen kimondják, hogy az alispán köteles a községi számadásokat és pénztárakat időnként ellenőrizni. Stammer Sándor ezt Szentes vonatkozásában 18 éven át elmulasztotta, így ha „ellenőrzés hiánya” címén terhel valakit a felelősség, az elsősorban maga az alispán. Ezek alapján Sarkadi polgármester kérte a Belügyminisztériumot, hogy a saját kebeléből küldjön ki egy valóban elfogulatlan vizsgáló bizottságot és a vizsgálatot terjesztesse ki Stammer alispánra is.208 Az egyre gátlástalanabbá váló támadások hatására Szentesen egy új eszme kapott lábra, mely az év végére sokakat magával ragadó mozgalommá terebélyesedett. Az eszme lényege — amelyet első ízben Sima Ferenc fogalmazott meg a városi képviselő- testület augusztus 29-i ülésén — az volt, hogy a város közönsége a vármegye tűrhetetlenné vált gyámkodásának megszüntetése érdekében mondja ki, hogy Szentes rendezett tanácsú várost önálló törvényhatósági várossá kívánja átalakítani. A város további fejlődése szempontjából rendkívül nagy jelentőségű lépés megtételére a Szentesi Lap és a Csongrádmegyei Közlöny erőteljes kampányt indított. Az átalakítás célját és szükségességét az alábbiakban foglalták össze: „A fő cél az, s az az első, hogy Szentes községi kormányzata a szabad gazdálkodás és rendezkedés érdekei tekintetében is teljesen önállósíttassék a vármegyétől, hogy független legyen vele szemben teljesen, hogy a vármegyének szava se lehessen ahhoz, amit Szentes tesz és tenni akar (...) Ezt akarjuk, mert meguntuk, sőt meggyűlöltük azon helyzetet, hogy városunk felett egy vármegyének érdekszövetkezeten alapuló, intrikával összetartott többsége rendelkezzék, sőt hogy egy pár ember személyes bosszújával kelljen örökösen szembenállnia egy ily nagy, értelmes és az önkormányzatra teljesen megért város népének.” Szentes város képviselő-testülete 1890. december 2-án megvitatta Sima Ferenc és 207 CSML (SzF) 91/1890. Közgy. ir.; SZL, 1890. október 24. 208 SZL, 1890. október 31. 130
