Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
49 városi képviselő írásban benyújtott indítványát, amely arra irányult, hogy a közgyűlés határozatiig mondja ki, miszerint Szentes városának önálló törvényhatósággá leendő átalakítását elvileg helyesli, s ennek megvalósítása érdekében a szükséges intézkedéseket megteszi. Az előterjesztést a képviselők többsége támogatta, de akadtak ellenzői is. Az ellene szólók a megye vesztét látták a város ezen mozgalmában, mert megítélésük szerint Szentes kiválása esetén a csonkán maradt Csongrád megye felosztása biztosra vehető. Az indítványt és annak a megye ellen irányuló indoklását Kristó Nagy István támadta a leghevesebben. A vita hevében többek között kijelentette, hogy ő a hibát nem a megyében látja, hanem a polgármester önkényeskedő magatartásában. Burián Lajos ügyész e kijelentés miatt széksértési indítványt tett Kristó ellen, aki azonban annak megszavazása előtt visszavonta a sértést és elhagyta a termet. Hasonlóan cselekedett a megyei párt többi tagja is, ezáltal az indítvány egyhangúlag került megszavazásra. Az önálló törvényhatósággá való átalakulás előmunkálatainak elvégzésére Sarka- di Nagy Mihály polgármester elnöklete alatt egy 32 képviselőből álló előkészítő bizottságot alakítottak.209 Szentes önállósulási szándékának határozott kinyilvánításától sokan azt remélték, hogy a megye lépéseket tesz majd a békesség helyreállítására és ezáltal elkerülhetővé válik a szakadás. Ez azonban hiú ábrándnak bizonyult. A tisztújítások kapcsán felerősödött támadások változatlan erővel folytatódtak, s mind több személyre kiterjedtek. 1891 tavaszán a megye területén öszesen 36 fegyelmi vizsgálat volt folyamatban, ebből 15 a szentesi elöljáróság 4 tagja ellen. És hogy nemcsak ijesztgetésekről volt szó, azt bizonyította a dr. Filó Tihamér szentesi főjegyző ügyében hozott ítélet. A főjegyzőt — aki mint emlékszünk az előző év őszén macskazenét adott Stammer alispánnak — a KIB fegyelmi választmánya 1891. április 14-én hozott határozatával — nyilvánosan botrányt okozó kihágás címén — hivatalvesztésre ítélte. Az eset azért is említést érdemel, mert közvetlen kiváltója lett egy minden eddigit felülmúló megyeellenes akciónak.210 A Filó Tihamér ellen hozott rendkívül súlyos ítélet általános felháborodást váltott ki Szentesen. A közvélemény nyomására a városi párt április 16-án értekezletet tartott azzal a céllal, hogy állást foglaljon az ítélet elleni tiltakozás módját illetően. Több órás tanácskozás után az értekezlet kimondta, hogy egy népes delegációt küld a belügyminiszterhez, s azon keresztül kérvényezi a főjegyző ellen hozott ítélet hatályon kívül helyezését. Ezen túlmenően a delegáció feladatává tette, hogy feltárja azt az áldatlan viszálykodást, amely a megye és a város között már huzamos ideje folyik, s amelynek egyenes következménye a kifogásolt ítélet is. Az értekezlet táviratilag felkérte Horváth Gyulát, a város díszpolgárát és Törs Kálmán országgyűlési képviselőt, hogy vállalják el a küldöttség vezetését. A készülő tiltakozó akció iránt a vártnál is nagyobb érdeklődés mutatkozott. Már az értekezlet napján 68 szentesi polgár jelentkezett a delegáció tagjául, időközben pedig a csongrádiak és a mindszentiek is jelezték, hogy részt kívánnak venni a küldöttségben. A szervező bizottság végül 100 főben határozta meg a monstre deputáció létszámát. A csongrádiak és a mindszentiek csatlakozása azt eredményezte, hogy a szentesi sérelmek kiegészültek a megye többi településeinek hasonló panaszaival, ezáltal a delegáció el209 CSML (SzF) 98, 116/1890. Közgy. jgyk.; 1049/1894. Polgm. ein. ír.; SZL, 1890. szeptember 5., december 5., 1891. február 6., március 6. 59 CSML (SzF) 2950/1891. Alisp. ált. ir. 131
