Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
joga a városi képviselőválasztásokba rendelkezőleg beavatkoznia. Csongrád megye közgyűlése illetéktelenül hozott határozatával megsértette Szentes város autonom jogát, ezt pedig — jelentette ki Sima — semmiféle béke nevében nem hajlandó megengedni és eltűrni. Felszólalása végén indítványozta, hogy a kérdéses határozatot a közgyűlés felebbezze meg. Burián Lajos városi ügyész és dr. Filó Tihamér főjegyző szintén a fellebbezés mellett foglalt állást. Még Kristó Nagy István is elismerte, hogy a megye illetéktelenül hozta meg a szóban forgó határozatot, de a békesség kedvéért annak elfogadását javasolta. A szavazás eredménye azt bizonyította, hogy a képviselők túlnyomó többsége nem hajlandó engedni a megyének. Sima Ferenc fellebbezési indítványát ugyanis a közgyűlés 89:13 arányban határozati erőre emelte. A belügyminiszter június közepén döntött a fellebbezés ügyében. Részben helybenhagyta, részben megsemmisítette a kifogásolt megyei határozatot.201 A választások újbóli előkészítése során a városi képviselő-testület kérvényezte az alispántól, hogy a választások napját lehetőleg június 29-re, vagyis vasárnapra tűzze ki. A kérelem fő indoka az volt, hogy a város közel 6000 választópolgárának többsége földműves, s mivel beállt a legnagyobb mezei munkák ideje, hétköznapra eső választás esetén a földműves választók csak egy egész munkanap elvesztésével tudnának élni választópolgári jogukkal. Talán mondani is felesleges, hogy Stammer alispán a kérést nem teljesítette; a választások idejét júlis 2-re, azaz szerdai napra tűzte ki.202 A választások jelentőségét növelte, hogy a városi párt és a megyei párt most először nyilvánosan is összemérhette erejét. A küzdelem eredményén múlt, hogy melyik párt kerül többségbe a város képviselő-testületében, ez pedig döntően meghatározhatta a sorrakerülő általános tisztújítás kimenetelét, illetve azt, hogy a város az elkövetkező években folytatja-e a megyével szembeni ellenállását. Ha hinni lehet a Szentesi Lap tudósítójának, a városi párt a vártnál is nagyobb győzelmet aratott. A megválasztott 50 rendes és 20 póttag közül 64 volt olyan, aki a városi párt jelöltjeként indult és csak 6 olyan akadt, aki a megyei párt hívének számított. A tudósító lelkendezve állapította meg, hogy az új képviselő-testületbe a „Stammer-féle irányzatból csupán egy-két ember jutott be írmagul, gyászjelenségül annak, hogy ilyen párt is létezik Szentesen”. Ha némi túlzásba is esett a kortárs, az elkövetkező események meggyőzően bizonyították, hogy a város köztestületében valóban a városi párté a meghatározó szerep.203 A választások eredménye alapján nem volt kétséges, hogy a július 22-re kitűzött tisztújítás — a városi párt akaratának megfelelően — a funkcióban lévő tisztviselők megerősítésével fog végződni. Vagyis az a tisztikar marad hivatalban, amely a város- fejlesztő politika hatékony végrehajtásán túl, teljes odaadással csatlakozott a város jogainak védelmére indított mozgalomhoz. Nem csoda tehát, hogy a megye lépéseket tett ennek megakadályozására. Arra hivatkozva, hogy a város új szervezési szabályrendelete még nem nyert törvényhatósági megerősítést, Stammer alispán elhalasztotta a tisztújítás időpontját. Ez indokoltnak is látszott, mivel az új statútum több állás megszüntetését és újak létesítését irányozta elő, így nem lett volna értelme a régi szabályrendelet szerinti tisztújításnak. Utóbb azonban kiderült, hogy csak időhúzásról volt szó, amely arra 201 CSML (Szí') 86/1890. Közgy. juyk.; SZL, 1890. május 13., június 13. 202 SZL, 1890. június 22. 203 SZL, 1890. július 3. 128
