Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
Ilyen előzmények után került sor a megyei tisztújításra. Az eredmények azt bizonyították, hogy a megyeellenes párt tévesen mérte fel a kialakult erőviszonyokat. Stammer Sándor elsöprő győzelmet aratott, amennyiben 115:53 arányban ismét őt választották alispánná. A döntő pillanatban a szentesi képviselők magukra maradtak, szavazatuk arra sem volt elegendő, hogy az eredményt szorosabbá tegyék. Ennek láttán a jelöltjeik sorra visszaléptek; a megyepárt tetszése szerint állította össze a vármegye új tisztikarát. Egyedül az árvaszéki elnöki poszt betöltésénél szenvedett vereséget, arra ugyanis újból Balogh Jánost választották meg.198 A december 19-i megyei választás eredménye döntően meghatározta a szembenálló pártok viszonyának további alakulását. Stammer Sándor alispáni beiktatása alkalmával ígéretet tett ugyan arra, hogy törekedni fog a választások alatt felmerült ellentétek ki- egyenlítésére és a békesség helyreállítására, de igen hamar beigazolódott, hogy ez csupán szónoki fogás volt a részéről. A választások után ugyanis kíméletlen hajsza indult mindazok ellen, akik közvetlenül vagy közvetve részt vettek a megyei adminisztráció megbuktatására irányuló mozgalomban. A megyeellenes erők felszámolására indított akciók a megyei vezető körök támogatását élvező Szentes és Vidéke című lapban vették kezdetüket, amelynek élén ekkor már közel egy éve dr. Mátéffy Ferenc fiatal ügyvéd, mint laptulajdonos és Bánfalvi Lajos lapszerkesztő állt. Támadásaik középpontjában Balogh János állt, aki jelöltetni merte magát Stammer alispánnal szemben; és természetesen Sima Ferenc, aki a megyeellenes mozgalom első számú vezetőjének számított. A Szentes és Vidéke sajtókampánya kiterjedt a megyeellenes mozgalom többi vezetőjére — dr. Filó Tihamérra, Filó Lajosra, Tóth Kálmánra, Szvoboda Ferencre stb. — és az azt támogató megyei képviselőkre, sőt még Tors Kálmán országgyűlési képviselőre is. A támadásokat nem kerülhette el Sarkadi Nagy Mihály polgármester sem, aki nyilatkozatban kötelezte el magát Balogh János támogatása mellett. Sarkadi személyén keresztül a Szentes és Vidéke kísérletet tett az egész szentesi tanács meghur- colására is. Ez volt az a pont, amely a megye és a város viszonyát a végletekig elmérgesítette és az elkövetkező évek féktelen viszálykodásait elindította.199 A Szentes és Vidéke támadásait a Szentesi Lap nem hagyta válasz nélkül. A választások utáni számaiban visszafogottnak egyáltalán nem mondható leleplező cikkeket közölt az egyesek ellen indított hajsza okairól, nyíltan hangoztatva, hogy az akciók mögött Stammer alispán bosszúja húzódik meg. De ennél is tovább ment. A küzdelem hevében elkövette azt a később helyrehozhatatlan hibát, hogy az alispán elleni bírálatait mind erőteljesebben kiterjesztette Zsilinszky főispánra is, aki eddig — legalábbis látszólag — pártatlan szemlélője volt az eseményeknek. A Szentesi Lap az 1890 januári számaiban már egyértelműen a főispánt tette felelőssé az eldurvult viszonyokért, mondván, neki kellett volna a győztes párt hosszúhadjáratát még az elején megfékeznie és hivatali hatalmának súlyánál fogva a békességet helyreállítania. Ehelyett bizonytalankodó magatartásával méginkább elősegítette a kisebbségben maradt párt tagjai elleni megtorlás fokozódását. Rövid működésével sikerült a megye közbékéjét és nyugalmát felkavarnia, s olyan éles ellentéteket szítania, melyek korábban nem léteztek. A lap 198 CSML (SzF) 1—38/1889. Törvényhat. Biz. jgyk. (Tisztújítási jgyk.); SZL, 1889. december 20. 199 CSML (SzF) 4/1890. Közgy. jgyk.; SZV, 1889. december 29., 1890. január 5—26. közötti számai; SZL, 1890. január 5—17. közötti számai. 126
